A televízió megjelenése óta számos kutatóban felmerült a kérdés, hogy a digitális technológia térhódítása befolyással lehet-e a figyelmi folyamatok működésére (pl. Christakis et al., 2004; Stevens & Mulsow, 2006; Gentile, Swing, Lim & Khoo, 2012). A korai életkorban kezdődő, intenzív médiahasználat ugyanis összefügghet a figyelemzavarra utaló viselkedéses jegyek megjelenésével, mivel a digitális környezet túlzottan stimuláló lehet a még fejlődésben lévő idegrendszer számára (Christakis, Ramirez & Ramirez, 2012). Christakis és munkatársai kérdőíves adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az egy-, illetve hároméves korban képernyő (televízió) előtt töltött idő hétéves korra összefüggést mutathat az egyéni szinten jelentkező figyelmi problémákkal (Christakis et al., 2004). Tanulmányukban figyelemhiányos/hiperaktivitás-zavarról (ADHD) írnak, bár többször kiemelik, hogy a vizsgálat nem diagnosztizált mintán zajlott. A kérdőívben összesen öt állítás szolgált a figyelemzavar mérésére, amelyek leginkább olyan területeket fedtek le, mint a koncentrációban jelentkező nehézségek, impulzivitás vagy elterelhetőség. Eredményeiket később azzal egészítették ki, hogy fontos faktor lehet az is, milyen tartalmú műsorokat néznek a gyermekek ez alatt az idő alatt. Úgy tűnik, az oktató jellegű műsorok figyelmi folyamatokra gyakorolt hatása kevésbé markáns, mint a szórakoztató, illetve az erőszakos tartalmú műsoroké. Emellett feltételezhető az is, hogy az idegrendszer plaszticitása révén a két-három évnél fiatalabb korosztály valóban érzékenyebb lehet a digitális média hatásaira (Zimmerman & Christakis, 2007).