Ez a fejezetrész szorosan kapcsolódik az előbbi, a szünettel kapcsolatos kérdéskörhöz. Most azt tekintjük át, hogy ha szünetet iktatunk be, akkor azt hol, milyen környezetben érdemes eltöltenünk. A fáradt figyelem számára a regenerációt elősegítő fizikai környezet vizsgálatához leggyakrabban a figyelmi helyreállítás elmélete nyújtja az elméleti keretet (Attention Restoration Theory; Kaplan, 1995). Az elmélet specifikusan a fáradt figyelemre alkalmazza azt az általános megfigyelést, hogy a természetes környezetnek kedvező hatása van a vitalitásra, az egészségre, a szubjektív jóllétre, illetve a hangulatra. Az elmélet feltételezése szerint a hosszan tartó, fárasztó figyelmi tevékenység során lecsökkent figyelmi kapacitás helyreállítása olyan környezeti feltételek között valósulhat meg a leggyorsabban, amelyek nem zajos, urbanizált környezetek, hanem természetes állapotban lévő, csöndes és egyben veszélytelen helyek. A feltételezés, illetve az annak nyomán megfogalmazható javaslat tehát nem az, hogy egy fáradtabb nap után „irány a dzsungel”: a javaslat a természetes környezet stresszcsökkentő szerepében látja a figyelmi regeneráció lehetőségét, és nyilvánvalóan erős rokon vonást mutat az evolúciós pszichológiában hangsúlyozott nyitott, belátható, de egyben búvóhelyet is nyújtó természetes tájak preferenciájával (Falk & Balling, 2010). Az elmélet annak ellenére nagyon népszerű, hogy kritikusai szerint elég általános, és kidolgozásakor inkább leíró jellegű megfigyeléseket vettek figyelembe, valamint egyelőre empirikus alátámasztása sem szisztematikus, különös tekintettel a specifikus figyelmi folyamatok fáradtságregenerációjára (Stevenson et al., 2018). Ugyanakkor a természetes környezetet a megkérdezett személyek általában fáradtságcsökkentőnek érzékelik. Amikor egyetemi hallgatókat kértek meg arra, hogy képzeljék el magukat fáradt állapotban, és hozzanak döntést arról, hogy egy egyetemi campus belső épített környezetét ábrázoló képek közül melyiknek van a legmagasabb regeneráló potenciálja, akkor egyértelműen a „zöldebb” megoldásokat nevezték meg (Felsten, 2009).