3.3. A néma szünetek és a megakadások gyakorisága

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A néma szünetek és a megakadások gyakorisága a 2. táblázatban olvasható. Bár a statisztikai elemzés szerint csak a néma szünetek gyakorisága mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között (Mann–Whitney-próba: U = 122,000; Z =−2,114; p = 0,035), az átlagértékek magasabbak mind az összes megakadást, mind a hezitálások gyakoriságát, illetve az ismétlések és a nyújtások gyakoriságát tekintve az SM-csoportban. Az SM-csoport beszélői közül 12-en produkáltak több mint 10 megakadást, míg a kontrollcsoportban mindössze 7-en. A néma szüneten kívül egy olyan megakadástípus sem volt, amely minden beszélőnél előfordult volna. Ugyanakkor a 3. és a 4. ábrán megfigyelhető, hogy kitöltött szünet mindössze három beszélőnél nem jelent meg, és akiknél előfordult, azoknál ennek a megakadástípusnak volt a legnagyobb az aránya. A kontrollbeszélőknél a második leggyakoribb megakadás a nyújtás volt, míg az SM-csoportban azonos számú beszélőnél fordult elő nyújtás és ismétlés is. A szünet a szóban jelenség extrém ritka volt, mindössze három kontrollbeszélőnél fordult elő.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. táblázat: A néma szünetek és a megakadások gyakorisága (db/200 szótag)
SM-csoport
Kontrollcsoport
Átlag
Szórás
Min–max
Átlag
Szórás
Min–max
Néma szünet
26,2
8,7
12–50
20,5
6,5
12–33
Kitöltött szünet
8,2
5,2
0–19
5,7
3,9
0–16
Töltelékszó
0,7
0,9
0–3
0,7
1
0–3
Ismétlés
1,2
1,2
0–3
0,7
1
0–4
Újraindítás
0,4
0,7
0–2
0,5
0,6
0–2
Nyújtás
1,9
2
0–7
1,3
1,7
0–6
Szünet a szóban
0
0
0
0,2
0,4
0–1
Önkorrekció
0,7
0,9
0–3
0,7
1,1
0–3
Összes megakadás néma szünetek nélkül
13,1
7,6
1–28
9,6
6,5
2–31
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. ábra: A megakadástípusok aránya az SM-csoport beszélőinél
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4. ábra: A megakadástípusok aránya a kontrollcsoport beszélőinél
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül a betegek esetében megvizsgáltuk azt is, hogy a betegség kezdetétől eltelt idő (az évek száma) összefüggésben van-e az egyes beszédparaméterekkel. A Spearman-korreláció azt mutatta, hogy három kivétellel mindegyik paraméter esetében vagy elhanyagolható, vagy gyenge összefüggés van a betegség kezdetétől eltelt idővel, és sehol sem szignifikáns. A három kivétel a beszédtempó (r =−0,576; p = 0,010), az átlagos szünetidő (r = 0,489; p = 0,034) és a szünetarány (r = 0,553; p = 0,014) voltak, amelyeknél közepesen erős szignifikáns korreláció volt a betegségidő és az adatok között.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave