A hódoltság török forrásainak kutatói mindmáig csak óvatos becslésekkel próbálnak válaszolni arra a kérdésre, hogy az Oszmán Birodalom mekkora haderőt állomásoztatott a magyar tartományban. Bár az utóbbi évtizedekben itt is előreléptünk – részletes zsoldlisták, pénzügyi elszámolások és tímár-defterek kerültek haza Isztambulból –, eddig még egyetlen olyan év sem adódott, amelyből az egész hódoltság vagy legalább a budai vilájet összes szükséges forrása a rendelkezésünkre állna a katonák összeszámlálásához. A legtöbbet még mindig a várvédőkről tudjuk, sokkal többet, mint a katonaság egészéről. Pontosabban: a 16. század második feléből a budai vilájet várairól már ismerünk annyi adatot, amennyit a megalapozott becslés kíván. A temesvári vilájetről értékelhetetlenül kevés anyag került elő, az 1620 és 1660 közötti évtizedek török katonaságára pedig az egész hódoltságból teljesen hiányoznak a források. Ide kívánkozik még az a megszorítás is, hogy a budai vilájet alatt sem egészen az értendő, ami az hivatalosan volt. A 16. század második felében Buda tartománya délen Nisig ért, és magába foglalta az aladzsahiszári (kruseváci), a szendrői, a szerémi és a pozsegai szandzsákokat is.1 A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a török adminisztráció ezt a négy szandzsákot általában külön kezelte. A különféle összesítések, így a zsoldlisták is, a Drávával és a Dunával zárják a budai vilájetet.