Kurrens áttekintő tanulmányok (Mokhatri-Hesari és Montazeri, 2020) eredménye alapján elmondható, hogy az emlődaganattal diagnosztizált és kezelt betegek életminőségére egyaránt jelentősen és negatívan hatnak mind a pszichés tünetek, főképp a betegséghez kapcsolódó szorongás és distressz, mind a szomatikus szövődmények, mint a fájdalom, a kimerültségérzés, illetve a hormonális vagy a kemoterápia következményeként potenciálisan fellépő menopauzális panaszok. Az emlődaganatból gyógyult személyek továbbá a kimerültség mellett jellemzően az alváshoz kötődő zavarokat, a depresszív panaszokat, a kognitív funkciócsökkenést, a reprodukcióhoz és a hormonműködéshez kapcsolódó zavarokat, illetve az igen gyakori limfödémát említik, mint a betegség és kezelésének legkellemetlenebb, legmegterhelőbb szövődményeit (Mokhatri-Hesari és Montazeri, 2020). Biztató mindazonáltal, hogy miként közelmúltbeli kutatások (Schmidt és mtsai, 2018) igazolják, noha mindezen pszichés és szomatikus panaszok a betegség aktív szakaszában, illetve a terápiás időszakban valóban az érintettek rosszabb életminőségéhez vezetnek az egészséges kontrollszemélyekkel összehasonlítva, idővel jellemzően mindezen dimenziókban egyértelmű javulás várható. Ez alól azonban gyakorta kivételt képeznek az alváshoz és a kognitív működésekhez kapcsolódó panaszok, amelyek akár a kezelést követő öt évvel később is fennállhatnak, jelentősen rontva az egyének életminőségét. Hasonlóképp hosszú távú és szignifikáns hatású negatív szövődményként említhetőek a szexualitáshoz kapcsolódó problémák, a hőhullámok fellépése, a fájdalom, a kimerültség, illetve a polineuropátiás tünetek, melyek közül a kimerültség hatása emelhető ki, mint az általános életminőségre legjelentősebb mértékben ható nehézség. Az e kutatásban (Schmidt és mtsai, 2018) megkérdezett közel 200 érintett személy beszámolója alapján ezzel összhangban elmondható, hogy az egyének jelentős része igényelne és venne igénybe professzionális segítséget a menopauzához kötődő zavarok (43%), a fizikai teljesítőképesség (39%), az alvászavarok (38%), az ízületi fájdalom (arthralgia, 37%), a kognitív funkciók zavara (36%), a testsúlykontrollhoz kötődő problémák (32%), illetve a kimerültség élménye (31%) kapcsán. Az alábbiakban e tényezők közül számos kerül részletesebben is kifejtésre.