A fentiek okán a bőrdaganattal élő és/vagy sebészeti beavatkozáson átesett személyek körében kiemelt figyelmet és célzott pszichoszociális támogatást szükséges biztosítani azok számára, akiknél a beavatkozás a mások számára is látható területeket érinti. Noha specifikusan a bőrdaganatok vonatkozásában az erre fókuszáló intervenciók viszonylag kisszámúak (Sobanko és mtsai, 2015), empirikus adatok meggyőzően utalnak arra, hogy a bármilyen külsőleg megfigyelhető elváltozással élők körében pozitív változásokhoz és jobb alkalmazkodáshoz vezethetnek a célzott kognitív viselkedésterápiás fókuszú programok. Kleve és munkatársai (2002) tanulmányukban bemutatták az „Outlook” program és támogató team munkásságát, amely célzottan a testi elváltozással élők pszichoszociális alkalmazkodásának és életminőségének fejlesztésére került kidolgozásra. Ennek részeként három–hat ülésben a társas interakciókban való részvételt fejlesztő technikák, kognitív terápiás elemek és szorongásmenedzsment-technikák kerültek bemutatásra a részt vevő személyek számára, akiknek 75%-a az arcukon lévő elváltozással élt. Az eredmények szerint mind az intervenciót követően, mind hat hónappal később statisztikailag jelentős mértékű pozitív változás volt kimutatható az intervencióban részt vevő személyek körében mind a szociális szorongás, mind a külső megjelenéshez kötődő distressz, mind az általános szorongás és depresszióértékek tekintetében. Továbbá a résztvevők beszámoltak az általános hangulati állapotuk és az élettel való elégedettségük pozitív változásairól is. Beszámolóik alapján úgy érezték, hogy magabiztosabban tudnak interakcióba lépni idegenekkel, és könnyebben kezelik az új helyzeteket. Mindezeken felül, kevésbé észrevehetőbbnek észlelték az elváltozásaikat és úgy értékelték, hogy mások is kevésbé figyelnek fel arra (Kleve és mtsai, 2002).