Utalva a korábbiakban bemutatott szoros és oda-vissza ható kapcsolatra a szorongásos és depresszív problémák, valamint az asztma között, a klinikai munka és a kutatások jelentős célkitűzése volt az elmúlt évtizedekben az asztmával élő személyek körében eredményes és a betegség jellemzőit is szem előtt tartva alkalmazható intervenciók kidolgozása és tesztelése. Ahogy Cooley és munkatársainak (2020) metaanalízise rámutat, a pszichológiai, valamint az életmód megváltoztatására irányuló intervenciók következetesen eredményesnek bizonyultak mind a betegségspecifikus tényezők és alkalmazkodás (életminőség, tünetek, fellángolások), mind a pszichológiai kísérőjelenségek (szorongás, pánikzavar, depresszió) javításának vonatkozásában. A pszichológiai intervenciók gyakorta kognitív viselkedésterápiás megközelítésre építettek, melyek mind felnőttek, mind – feltételezhetően – gyermekek és serdülők körében is hatékonyak lehetnek (Pateraki és Morris, 2018). A kognitív viselkedésterápiás intervenciók jellemzően az asztmához kötődő ismeretek fejlesztésére, az adekvátabb betegségreprezentációk kialakítására, a betegséghez kötődő és az általános szorongás csökkentésére fókuszáltak, gyakorta relaxációs technikákat is alkalmazva. Áttekintve az intervenciók eredményeit, elmondható, hogy azok hatékonyan csökkenthetik az érintettek szorongásos tüneteit (Pateraki és Morris, 2018; Cooley és mtsai, 2020), valamint javíthatják az asztmaspecifikus életminőséget, mérsékelhetik a depresszív panaszokat, valamint a betegséghez kapcsolódó pánikzavar súlyosságát és a pánikrohamok gyakoriságát egyaránt (Cooley és mtsai, 2020). Az életmód megváltoztatására (is) irányuló intervenciók jellemzően a fizikai aktivitás növelésére és a rendszeres testmozgás betegséghez igazított támogatására fókuszálnak, azonban szintén eredményesnek tekinthetőek a pszichoszociális életminőség fejlesztésében és a tünetmentes napok számának növelésében egyaránt, asztmával élő személyek körében (Cooley és mtsai, 2020).