Ahogy ez korábban bemutatásra került, a kardiovaszkuláris betegségek legjelentősebb viselkedéses kockázati tényezői az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a dohányzás és a túlzott mértékű alkoholfogyasztás. Az egyének ezek következményeit a megnövekedett vérnyomásértékek, a magasabb vércukorszint, a megnőtt koleszterinszint, valamint a túlsúly és az elhízás jeleiben észlelhetik (WHO, 2016). Az elsődleges megelőzés legfontosabb kihívásait és területeit egységes és konszenzusos nemzetközi irányelvek és útmutatók foglalják össze, amelyek a legrelevánsabb tényezők kapcsán rögzítik a kívánatos célértékeket (ld. Piepoli és mtsai, 2016), valamint segítséget nyújthatnak azok elérésében is. Az elsődleges megelőzés célterületei – a fizikai aktivitás növelése és a mozgásszegény életmód módosítása, az egészséges (cukrokban és telített zsírokban szegény, rostokban gazdag stb.) étrend kialakítása, a dohányzásról való leszokás, a testsúlykontroll, az alkoholfogyasztás mérséklése, valamint a gyógyszeres terápia részeként a koleszterinszintet és a vérnyomást csökkentő, a vércukorszintet szabályozó és a trombociták összecsapzódását gátló készítmények – kapcsán azok bizonyítékokon alapuló jelentőségét és a javaslatok főbb pontjait Stewart és munkatársainak (2017) tanulmánya mutatja be részletesen. Az ezen viselkedéseket célzó intervenciók kidolgozásában és kivitelezésében az egészségpszichológiának kiemelt szerepe van, akár egyéni, akár közösségi vagy társadalmi szinten célozza meg azokat (Molloy és mtsai, 2019), ugyanakkor ennek igen jelentős akadályát képezheti az egyén tudása és tényleges egészségviselkedése közötti kapcsolat (illetve annak hiánya). Ahogy Baranyai és munkatársai (2006) közel 600, felsőoktatásban tanuló fiatal felnőttet bevonó kutatása rámutatott, noha a megkérdezettek jelentős része megfelelő ismeretekről számolt be a kardiovaszkuláris betegség kockázati tényezői kapcsán, e tudás alig vagy egyáltalán nem volt kapcsolatban a vizsgálati személyek tényleges életmódjával. Az attitűdök ezzel szemben, amelyek e viselkedésformák követésére vagy elkerülésére vonatkoztak, már jelentősebben befolyásolták azt, hogy az egyének milyen életmódot folytatnak és tartózkodnak-e a nagyobb kardiovaszkuláris kockázattal járó egészségkárosító viselkedésektől (Baranyai és mtsai, 2006). Ezen empirikus adat is rámutat ekként, hogy az egészség-magatartást célzó egészségpszichológiai modellek és azok gyakorlati implikációi megfelelő alapot szolgáltathatnak a viselkedésváltoztatás támogatására, lévén, hogy alapvető céljuk a tudáson vagy rizikóészlelésen is túlmutató, releváns tényezők azonosítása.