Táblázatok

I. táblázat. Az elemek neve, vegyjele és rendszáma (L. az IR-3.1. fejezetet is.)

Név	Vegyjel	Rendszám
aktínium	Ac	89
alumínium	Al	13
amerícium	Am	95
antimon (stibium)	Sb	51
arany (aurum)	Au	79
argon	Ar	18
arzén	As	33
asztácium	At	85
bárium	Ba	56
berillium	Be	4
berkélium	Bk	97
bizmut	Bi	83
bór	B	5
borium	Bh	107
bróm	Br	35
cérium	Ce	58
cézium	Cs	55
cink	Zn	30
cirkónium	Zr	40
darmstadtium	Ds	110
diszprózium	Dy	66
dubnium	Db	105
einsteinium	Es	99
erbium	Er	68
európium	Eu	63
ezüst (argentum)	Ag	47
fermium	Fm	100
flerovium	Fl	114
fluor	F	9
foszfor	P	15
francium	Fr	87
gadolínium	Gd	64
gallium	Ga	31
germánium	Ge	32
hafnium	Hf	72
hasszium	Hs	108
hélium	He	2
hidrogéna	H	1
higany (mercurium)	Hg	80
holmium	Ho	67
indium	In	49
irídium	Ir	77
itterbium	Yb	70
ittrium	Y	39
jód	I	53
kadmium	Cd	48
kalcium	Ca	20
kalifornium	Cf	98
kálium	K	19
kén (sulfur)	S	16
klór	Cl	17
kobalt	Co	27
kopernícium	Cn	112
kripton	Kr	36
króm	Cr	24
kűrium	Cm	96
lantán	La	57
laurencium	Lr	103
lítium	Li	3
livermorium	Lv	116
lutécium	Lu	71
magnézium	Mg	12
mangán	Mn	25
meitnerium	Mt	109
mendelévium	Md	101
molibdén	Mo	42
nátrium	Na	11
neodímium	Nd	60
neon	Ne	10
neptúnium	Np	93
nikkel	Ni	28
nióbium	Nb	41
nitrogén (azot)	N	7
nobélium	No	102
ólom (plumbum)	Pb	82
ón (stannum)	Sn	50
oxigén	O	8
ozmium	Os	76
palládium	Pd	46
platina	Pt	78
plutónium	Pu	94
polónium	Po	84
prazeodímium	Pr	59
prométium	Pm	61
protaktínium	Pa	91
rádium	Ra	88
radon	Rn	86
radzerfordium	Rf	104
rénium	Re	75
réz (cuprum)	Cu	29
ródium	Rh	45
röntgenium	Rg	111
rubídium	Rb	37
ruténium	Ru	44
stroncium	Sr	38
szamárium	Sm	62
szelén	Se	34
szén (carboneum)	C	6
sziborgium	Sg	106
szilícium	Si	14
szkandium	Sc	21
tallium	Tl	81
tantál	Ta	73
technécium	Tc	43
tellúr	Te	52
terbium	Tb	65
titán	Ti	22
tórium	Th	90
túlium	Tm	69
urán	U	92
vanádium	V	23
vas (ferrum)	Fe	26
volfrám	W	74
xenon	Xe	54

aA 2H és a 3H neve deutérium, ill. trícium, ezekre a D, ill. a T vegyjel használható. Az IR-3.3.2. szabály szerint a 2H, ill. a 3H előnyben részesítendő.

II. táblázat. A 112-nél nagyobb rendszámú elemek ideiglenes neve és vegyjelea

Rendszám	Névb	Vegyjel
113	ununtrium	Uut
115	ununpentium	Uup
117	ununszeptium	Uus
118	ununoktium	Uuo
119	ununennium	Uue
120	unbinilium	Ubn
121	unbiunium	Ubu
130	untrinilium	Utn
140	unkvadnilium	Uqn
150	unpentnilium	Upn
160	unhexnilium	Uhn
170	unszeptnilium	Usn
180	unoktnilium	Uon
190	unennilium	Uen
200	binilnilium	Bnn
201	binilunium	Bnu
202	binilbium	Bnb
300	trinilnilium	Tnn
400	kvadnilnilium	Qnn
500	pentnilnilium	Pnn
900	ennilnilium	Enn

a Ezeket a neveket csak addig lehet használni, amíg a IUPAC nem fogadja el a végleges nevüket (l. az IR-3.1.1. szabályt).

b Például a 113 rendszámú elemet 113-elemnek is lehet nevezni.

III. táblázat. A végződések

-a	Az előtag végső magánhangzója, amely az alábbi helyettesítéseket jelöli:
	A szénatomok helyettesítését más elemekkel a vázban a helyettesítéses nevezéktanban (l. az IR-6.2.4.1. szabályt) és a Hantzsch–Widman-nevezéktanban (l. az IR-6.2.4.3. szabályt), pl. oxa-, aza-.
	A bór-hidrid-alapú nevezéktanban a bóratomok helyettesítése más elemek atomjaival (l. az IR-6.2.4.4. szabályt), pl. karba-, tia-.
	Minden elem -a végződésű előtagjának nevét a X. táblázat tartalmazza.
-án	A 13–17. csoport elemei semleges, telített alaphidridjei nevének végződése, pl. tallán, kubán, ciklohexán, ciklohexaszilán, difoszfán, tellán, λ4-tellán (l. az IR-6.2.2. szabályt és az IR-6.1. táblázatot).
	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban sok telített heteromonociklusos alapnév végződésének utolsó része, pl. -irán, -etán, -olán, -inán, -epán, -okán, -onán és -ekán (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-anid	Az olyan anionok nevének összetett végződése, amelyek az alaphidridből hidron eltávolításával keletkeznek. Az alaphidrid neve -án-ra végződik és ehhez (rövidülés után) -id végződés kapcsolódik, pl. metanid, CH3– (l. az IR-6.4.4. szabályt).
-ánium	Az olyan kationok nevének összetett végződése, amelyek az alapszerkezet hidronnal történő addíciójával keletkeznek. Az alapszerkezet neve -án-ra végződik és ehhez kapcsolódik az -ium végződés, pl. foszfánium, PH4+ (l. az IR-6.4.1. szabályt).
-áno	Az alaphidrid nevében az -án végződést -áno-ra cserélve, a hídban lévő kétértékű szubsztituenscsoport előtagkénti jelölésére szolgál, pl. diazáno-, –HNNH–.
-át	Az anionok additív nevének általános végződése, pl. [tetrahidrido-aluminát](1–), [AlH4]– (l. az IR-7.1.4. szabályt és a X. táblázatot).
	A szervetlen oxosavak anionjainak és észtereinek végződése, pl. nitrát, foszfonát, trimetil-foszfát, valamint a szerves savak anionjainak és észtereinek végződése, pl. acetát, metil-acetát, tiocianát. L. az IR-8.1. és az IR-8.2. fejezetet, a IX. táblázatot az -át végződésű anionnevekre, valamint az -inát és az -onát végződést is.
-áto	Az -át végződésű anionok neve ligandumként, pl. [tetrahidrido-alumináto](1–), nitráto-, acetáto-. L. az IR-7.1.3. és az IR-9.2.2.3. szabályt, a IX. táblázatot, valamint az -ináto és az -onáto végződést is.
	Egyes anionos szubsztituenscsoportok előtagjának végződése, pl. karboxiláto-, –C(=O)O–, foszfáto-, –O–P(=O)(O–)2. L. még az -onáto végződést is.
-dién	L. -én.
-diid	L. -id.
-diido	L. -ido.
-diil	Összetett végződés az -il végződésből és a di- számnévi előtagból, amely az alaphidrid két hidrogénatomjának elvesztését jelöli. Kettős gyököt vagy két egyes kötésű szubsztituenscsoportot eredményez, helyjellel kombinálva, ha szükséges, pl. hidrazin-1,2-diil, •HNNH• vagy –HNNH–, foszfándiil, HP<. L. még az -ilidén végződést is.
-diilium	L. -ilium.
-diium	L. -ium.
-ecin	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a tíztagú heteromonociklusok alapnevének végződése maximális számú, nem kumulált kettős kötés esetén (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-ekán	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a tíztagú, telített heteromonociklusos alapnevek végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-én	A kettős kötésű, telítetlen aciklusos és ciklusos alapszerkezetek szisztematikus nevének végződése a megfelelő telített alaphidrid nevének -án végződését helyettesítve. Ha szükséges, kiegészítve helyjelekkel és számnévi előtagokkal, megadva a kettős kötések helyét és számát, pl. diazén, triazén, pentaszil-1-én, ciklopenta-1,3-dién (l. az IR-6.2.2.3. és az IR-6.2.2.4. szabályt).
	A telítetlen ciklusos alaphidridek néhány használható régi nevének végződése, pl. azulén.
	L. még az -irén és az -océn végződést.
-enid	Az olyan anionok nevének összetett végződése, amelyek az alaphidridből hidron eltávolításával keletkeznek. Az alaphidrid neve -én-re végződik és ehhez (rövidülés után) kapcsolódik az -id végződés, pl. diazenid, HN=N– (l. az IR-6.4.4. szabályt).
-énium	Az olyan kationok nevének összetett végződése, amelyek az alapszerkezetből hidron hozzáadásával keletkeznek. Az alapszerkezet neve -én-re végződik és ehhez kapcsolódik az -ium végződés, pl. diazénium (l. az IR-6.4.1. szabályt).
	Összetett végződés, amely az -ium végződésnek a metallocén nevéhez való hozzákapcsolásával keletkezik. Nem egyértelmű nevekhez vezet, l. az IR-10.2.6. szabályt.
-éno	Az -én változása a ciklusos, maximális számú, nem kumulált kettős kötésű gyűrűk nevében a fúziós nevezéktan előtagjaként (l. az a lábjegyzet P-25.3. szabályát).
	Az alaphidridek nevében az -én végződést -éno-ra cserélve előtagként a hídképző kétértékű szubsztituenscsoportot jelöli, pl. diazéno-, –N=N–.
-epán	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a héttagú, telített heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-epin	A Hantzsch–Widman nevezéktanban a héttagú, maximális számú, nem kumulált kettős kötésű heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-es	A szervetlen oxosavak nevében az alacsonyabb oxidációs állapot jelölésére szolgál. Csak az IR-8.1. és az IR-8.2. táblázatban felsorolt esetekben használható, pl. szeleninessav, kénessav.
-et	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a négytagú, maximális számú, nem kumulált kettős heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-etán	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a négytagú, telített heteromonociklusok alapnevének általános végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt és az -etidin végződést).
-etidin	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a négytagú, nitrogént tartalmazó telített heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-i	Néhány szubsztituenscsoport előtagjának utolsó magánhangzója, pl. karboxi-, –COOH, hidroxi-, –OH, oxi-, –O–.
	Az additív nevezéktanban a lánc- és a gyűrűs atomok előtagjainak utolsó magánhangzója a szervetlen láncokban és gyűrűkben (l. az IR-7.4. fejezetet). Ezeket az előtagokat minden elemre a X. táblázat tartalmazza.
-id	Az egyatomos és a homopoliatomos anionok nevének végződése, pl. klorid, szulfid, diszulfid(2–), trijodid(1–) (l. az IR-5.3.3.2. és az IR-5.3.3.3. szabályt, valamint a IX. táblázatot).
	A formálisan elektronegatív homopoliatomos összetevő nevének végződése az összetételi nevekben, pl. dikén-diklorid (l. az IR-5.4. fejezetet).
	Néhány heteropoliatomos anion használható nemszisztematikus nevének végződése, pl. cianid, hidroxid.
	Az olyan anionok nevének végződése, amelyek az alaphidridből egy vagy több hidron eltávolításával keletkeznek, kiegészítve a helyszámokkal és a számnévi előtagokkal, ha szükséges, pl. hidrazinid, H2NNH–, hidrazin-1,2-diid, –HNNH–, diszulfándiid, S22–, metanid, CH3–.
-ido	Az -id végződésű anionok neve ligandumként, pl. klorido-, diszulfido(2–)- vagy diszulfándiido-, hidrazinido-, hidrazin-1,2-diido-, metanido- (l. az IR-7.1.3. és az IR-9.2.2.3. szabályt, valamint a IX. táblázatot).
	Egyes anionos szubsztituenscsoportok előtagkénti végződése, pl. oxido- az (–O–)-ra.
-il	A hidrogénatomok eltávolítását jelöli az alaphidridben, gyököket vagy szubsztituens-csoportokat alkotva, kiegészítve a helyszámokkal és a számnévi előtagokkal, ha szükséges, pl. hidrazinil, H2NNH• vagy H2NNH–, hidrazin-1,2-diil, •HNNH• vagy –HNNH– (l. a -diil, -ilén, -ilidén, -triil, -ililidén és -ilidin végződést is).
	Egyes oxido-fémkationok nem szisztematikus nevének végződése, pl. vanadil- az [oxido-vanádium](2+)-ra. Ezeket a neveket a továbbiakban nem lehet használni.
-ilén	Néhány kétértékű szubsztituenscsoport használható nevének végződése, jelentése a -diil jelentésével azonos: metilén a metándiilre, –CH2–, fenilén a benzoldiilre, –C6H4–, 1,2-fenilén a benzol-1,2-diilre stb.
-ilidén	A kétértékű szubsztituenscsoportok nevének végződése, amelyek az alaphidrid ugyanazon atomjáról két hidrogénatom elvesztésével keletkeznek kettős kötést alkotva, pl. azanilidén, HN=. A megfelelő kettős gyök nevének végződése is (l. a -diil végződést).
-ilidin	Háromértékű szubsztituenscsoportok nevének végződése, amelyek az alaphidrid ugyanazon atomjáról három hidrogénatom elvesztésével keletkeznek hármas kötést alkotva, pl. foszfanilidin, P≡ (l. az -ililidén és a -triil végződést is).
-ililidén	Összetett végződés (-il + -ilidén) a háromértékű szubsztituenscsoportok nevében, amelyek három hidrogénatom elvesztésével keletkeznek, egyes és kettős kötést alkotva, pl. azanililidén, –N = (l. az -ilidin és a -triil végződést is).
-ilium	Kationok nevének végződése, amelyek hidridion elvesztésével keletkeznek az alaphidridből, kiegészítve helyszámokkal és számnévi előtagokkal, ha szükséges, pl. azanilium, NH2+, diszilán-1,2-diilium, +H2SiSiH2+.
-in	Hármas kötésű, telítetlen aciklusos és ciklusos alapszerkezetek szisztematikus nevének végződése, a megfelelő telített alaphidrid nevének -án végződését helyettesítve. Ha szükséges, kiegészítve a helyszámokkal és a számnévi előtagokkal, amelyek a hármas kötések helyét és számát adják meg, pl. diazin (l. az -inium végződést ennek a névnek az alkalmazására), etin, penta-1,4-diin.
	A hidrazin (N2H4) használható, nemszisztematikus nevének végződése és a 15. csoport más hidridjeinek elavult végződése, pl. foszfin (PH3).
	A fúziós nevezéktanban a nagy (több mint 10 gyűrűs), maximális számú, nem kumulált kettős kötésű heteromonociklusok nevének végződése, pl. 2H-1-oxa-4,8,11-triaza-ciklotetradecin.
	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a heteromonociklusok alapnevének utolsó végződési része, pl. -irin, -iridin, -etidin, -olidin, -inin, -epin, -ocin, -onin és -ecin (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
	Nitrogént tartalmazó sok heterociklusos alaphidrid alapnevének végződése, pl. piridin, akridin.
-inán	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a hattagú, telített heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-inát	Az oxosavak anionjainak és észtereinek névvégződése, pl. borinát, foszfinát.
-ináto	Az anion nevében az -inát végződés változása, ha az anion ligandum.
-ines	A H2X(OH) (X = N, P, As, Sb) típusú savak alapnevének végződése, pl. sztibinessav (l. az IR-8.1. táblázat ilyen típusú neveit).
-inid	Az olyan anionok nevének összetett végződése, amelyek az alaphidridből hidron eltá-volításával keletkeznek. Az alaphidrid neve -in-re végződik és ehhez -id végződés kapcsolódik, pl. etinid, CH≡C–, hidrazinid, H2NNH– (l. az IR-6.4.4. szabályt).
-inil	A kétértékű >X=O szubsztituenscsoportok előtagjainak végződése (szulfinil-, szeleninil- és tellurinil-, ha X = S, Se, ill. Te).
-inin	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a hattagú, maximális számú, nem kumulált kettős kötésű heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-init	Az oxosavak anionjai és észterei nevének végződése, ha a sav végződése -ines vagy -inos, pl. foszfinit, H2PO– a foszfinossavból.
-inito	Az anionnév -init végződésének módosítása, ha az anion ligandumként szerepel.
-inium	A kationok nevének összetett végződése, amelyek az alapszerkezetből hidron hozzáadásával keletkeznek. Az alapszerkezet neve -in-re végződik és ehhez -ium végződés kapcsolódik, pl. diazinium, N≡NH+, hidrazinium, piridinium (l. az IR-6.4.1. szabályt).
-ino	Néhány nemszisztematikus szubsztituenscsoport előtagjának végződése, pl. amino-, NH2–, hidrazino–, H2NNH–.
	A fúziós nevezéktanban a ciklusos, maximális számú, nem kumulált kettős kötésű gyűrűs rendszerek -in végződésű nevének cseréje -ino-ra az előtagban (l. az a lábjegyzet P-25.3. szabályát).
-inoil	Az olyan szubsztituenscsoportok előtagjainak végződése, amelyek savakból (nevük -in-re végződik) minden hidroxicsoport eltávolításával keletkeznek. Pl. foszfinoil, H2P(O)–, szeleninoil, HSe(O)– (l. az IR-8.1. táblázatot a foszfinsavra, ill. a szeleninsavra).
-inos	A H2X(OH) (X = N, P, As, Sb) típusú savak alapnevének végződése, pl. foszfinossav (l. az IR-8.1. táblázat ilyen típusú neveit).
-io	Egyes kationos szubsztituenscsoportok előtagjainak elfogadott előtagi végződése, pl. ammónio- az azániumilre, piridinio- a piridiniumilre (l. az IR-6.4.9. szabályt).
	A szubsztituenscsoport nem használható előtagi végződésre, ha egyetlen atomból áll, pl. merkurio- a (–Hg–)-re.
-irán	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a háromtagú, telített heteromonociklusok alapnevének általános végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt és az -iridin végződést).
-irén	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a háromtagú, maximális számú, nem kumulált kettős kötésű (pl. egy kettős kötésű) heteromonociklusok alapnevének általános végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt és az -irin végződést).
-iridin	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a háromtagú, nitrogéntartalmú, telített heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-irin	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a háromtagú, maximális számú, nem kumulált kettős kötésű (pl. egy kettős kötésű) heteromonociklusok alapnevének végződése, ha N az egyetlen heteroatom (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-it	Az oxosavak anionjai és észterei nevének végződése, ha a sav neve -es-re vagy -os-ra végződik, pl. hipoklorit (a hipoklórossavból), metil-szulfit (a kénessavból). L. az IR-8.1. táblázatot, az -init és -onit végződést.
-ito	Az -it végződésű anionnév végződése, ha az anion ligandum, pl. nitrito-, szulfito- (l. az IR-7.1.3. és az IR-9.2.2.3. szabályt, a IX. táblázatot, valamint az -inito és az -onito végződést.
-ium	Sok elem és kationjai nevének végződése, pl. hélium, sziborgium, tallium(1+) és az új elemek nevének végződése (l. az IR-3. fejezet 1. irodalmát).
	Az alaphidridhez vagy más alapszerkezethez hidronok hozzáadását mutató végződés (l. még -ánium, -énium, -inium, -ónium), helvszámokkal és számnévi előtagokkal összekapcsolva, ha szükséges, pl. hidrazinium, H2NNH3+, hidrazin-1,2-diium, +H3NNH3+.
-o	Negatív töltésű ligandum végső magánhangzója (l. még az -áto, -ido, -ito végződést).
	Sok szervetlen és szerves szubsztituenscsoport előtagjainak végső magánhangzója, pl. amino-, kloro-, oxido-, szulfo-, tioláto.
	Fúziós összetevők előtagjainak végső magánhangzója (l. az a lábjegyzet P-25.3. szabályát és az -éno, -ino végződést).
	A funkcionális helyettesítéses nevezéktanban (l. az IR-8.6. fejezetet) az előtagok végső magánhangzója, amely az oxigénatomok és/vagy hidroxicsoportok helyettesítését mutatja, pl. amido-, nitrido-, tio.
-océn	Egyes bisz(ciklopentadienil)-fém-vegyületek nevének végződése, pl. ferrocén (l. az IR-10.2.6. szabályt).
-ocin	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a nyolctagú, maximális számú, nem kumulált kettős kötésű heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-okán	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a nyolctagú, telített heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-ol	A hidrogénatom helyettesítése (–OH)-csoporttal az alaphidridben, kiegészítve a nevet helyszámokkal és számnévi előtagokkal, ha szükséges, pl. szilanol, SiH3OH, triszilán-1,3-diol, SiH2(OH)SiH2SiH2OH.
	A tiol, szelenol, tellurol végződése az (–SH)-, (–SeH)-, ill. a (–TeH)-csoportra.
	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban az öttagú, maximális számú, nem kumulált kettős kötésű heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-olán	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban az öttagú, telített heteromonociklusok alapnevének általános végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt és az -olidin végződést).
-olát	A hidrogénatomnak (–O–)-csoportra való cseréjét mutatja az alaphidridben, kiegészítve a nevet helyszámokkal és számnévi előtagokkal, ha szükséges, pl. szilanolát, SiH3O–, triszilán-1,3-diolát, SiH2(O–)SiH2SiH2O–.
	A tiolát, szelenolát, tellurolát végződése az (–S–)-, (–Se–), ill. a (–Te–)-csoportra.
-oláto	Az -olát végződés változása, ha az anion ligandum.
-olidin	Az öttagú, nitrogént tartalmazó, telített heteromonociklusok alapnevének végződése a Hantzsch–Widman-nevezéktanban (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-on	Két hidrogénatom helyettesítése (=O)-val az alaphidrid ugyanazon vázatomján, kiegészítve a nevet helyszámokkal, ha szükséges, pl. foszfanon HP=O, pentán-2,4-dion, CH3C(=O)CH2C(=O)CH3.
	A tion, szelenon, telluron végződése az (=S)-, (=Se)-, ill. a (=Te)-csoportra.
-onán	A Hantzsch–Widman-nevezéktanban a kilenctagú, telített heteromonociklusok alapnevének végződése (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-onát	Az -on végződésű oxosavnevek anionjai és észterei nevének végződése, pl. foszfonát, tetrationát.
-onáto	Az -onát végződés változása, ha az anion ligandum.
	Egyes anionos szubsztituenscsoportok előtagjainak végződése, pl. foszfonáto-, –P(=O)(O–)2, szulfonáto-, –S(=O)2(O–).
-onil	A kétértékű szubsztituenscsoportok >X(=O)2 előtagjainak végződése (szulfonil-, szelenonil- és telluronil-, ha X=S, Se, ill. Te).
-onin	A kilenctagú, maximális számú, nem kumulált kettős kötésű heteromonociklusok alapnevének végződése a Hantzsch–Widman-nevezéktanban (l. az IR-6.2.4.3. szabályt).
-onit	Az -onos végződésű oxosavnevek anionjai és észterei nevének végződése, pl. foszfonit, tetrationit.
-onito	Az -onit végződés változása, ha az anion ligandum.
-ónium	Az olyan kationok elfogadott, nemszisztematikus neve, amelyek az egymagvú alaphidridhez hidron hozzáadásával keletkeznek, pl. ammónium, oxónium (l. az IR-6.4.1. szabályt).
-ono	A szubsztituenscsoportok előtagjainak végződése, amelyek savakból (nevük -on-ra végződik) hidrogénatom eltávolításával keletkeznek, pl. foszfono- a [–P(=O)(OH)2]-csoportra.
	Kivétel: Az –S(=O)2OH neve szulfo- és nem szulfono-.
-onoil	A szubsztituenscsoport előtagjainak végződése, amelyek a sav (neve -on-ra végződik) minden hidroxicsoportjának eltávolításával keletkeznek, pl. foszfonoil-, HP(O)<, szelenonoil-, HSe(O)2– (l. az IR-8.1. táblázatot a foszfon- és szelenonsavra).
-onos	A HX(OH)2 (X = N, P, As, Sb) típusú savak alapnevének végződése, pl. sztibonossav. (L. az IR-8.1. táblázat ilyen típusú neveit.)
-orán	A foszforán elfogadott alternatív nevének végződése a λ5-foszfánra (PH5), arzorán a λ5-arzánra (AsH5) és sztiborán a λ5-sztibánra (SbH5).
-oril	A szubsztituenscsoportoknak mint előtagoknak a végződése, amelyek a sav (neve -or-ra végződik) minden hidroxicsoportjának eltávolításával keletkeznek, pl. foszforil-, P(O)< a foszforsavból.
-os	A szervetlen oxosavak nevében az alacsonyabb oxidációs állapot jelölésére szolgál, pl. arzorossav, salétromossav. Csak az IR-8.1. és az IR-8.2. táblázatban felsorolt esetekben használható (l. még az -inos és az -onos végződést is).
-trién	L. -én.
-triid	L. -id.
-triil	Az -il végződésből és a tri- számnévi előtagból összetett végződés, amely három hidrogénatom elvesztését jelöli az alaphidridből, egy hármas gyököt vagy három egyes kötésű szubsztituenscsoportot jelölve, pl. borántriil, –B<, triszilán-1,2,3-triil, search . λ5-foszfántriil, H2P< (l. az -ilidin és az -ililidén végződést is).
-triium	L. -ium.
-uid	Hidrid hozzáadását jelöli az alapszerkezethez, kiegészítve hely számokkal és számnévi előtagokkal, ha szükséges, pl. tellanuid, TeH3–.
-uido	Az -uid végződés módosítása az anion nevében, ha az anion ligandum.

a Nomenclature of Organic Chemistry, IUPAC Recommendations. RSC Cambridge, megjelenés alatt.

IV. táblázat. A számnévi előtagok

1	mono
2	di (bisz)a
3	tri (trisz)
4	tetra (tetrakisz)
5	penta (pentakisz)
6	hexa (hexakisz)
7	hepta (heptakisz)
8	okta (oktakisz)
9	nona (nonakisz)
10	deka (dekakisz)
11	undeka
12	dodeka
13	trideka
14	tetradeka
15	pentadeka
16	hexadeka
17	heptadeka
18	oktadeka
19	nonadeka
20	ikoza
21	henikoza
22	dokoza
23	trikoza
24	tetrakoza
25	pentakoza
26	hexakoza
27	heptakoza
28	oktakoza
29	nonakoza
30	triakonta
31	hentriakonta
35	pentatriakonta
40	tetrakonta
48	oktatetrakonta
50	pentakonta
52	dopentakonta
60	hexakonta
70	heptakonta
80	oktakonta
90	nonakonta
100	hekta
200	dikta
500	pentakta
1000	kilia
2000	dilia

a A bisz-, trisz- stb. számnévi előtagot (példaként az 1–10. előtag szerepel, de ugyanúgy folytatódik tovább) az összetett ligandumnevekben használjuk, vagy a félreértés elkerülésére.

V. táblázat. A geometriai és a szerkezetre utaló előtagok

antiprizmo-	egy szabályos antiprizmába kapcsolódó 8 atom
arachno-	bórszerkezetű intermedier a nido- és a hifo- közötti nyitottsággal
aszim-	aszimmetrikus
ciklo-	gyűrűs szerkezet, itt mint szerkezetre utaló előtagot használjuk, ezért dőlt betűs. A szerves kémiai nevezéktanban a ciklo- előtagot az alapnév részének tekintjük, mivel megváltoztatja a molekulaképletet. Vele egybeírjuk és álló típusú betűvel szedjük.
cisz-	két egymással szomszédos helyet elfoglaló csoport a koordinációs szférában
δ- (delta-)	a kelátgyűrű abszolút konfigurációját jelöli
Δ- (delta-)	a deltaéder szerkezeti helyzetjele vagy az abszolút konfigurációt jelöli
dodekahedro-	háromszögoldalú dodekaéderbe kapcsolódó 8 atom
η- (éta-)	a ligandum szomszédos atomjainak kapcsolódását mutatja a központi atomhoz (a haptacitást és nem a ligandum fogszámát jelöli)
fac-	faciális; az oktaéder ugyanazon lapjának sarkait elfoglaló három csoport
hexahedro-	egy hexaéderbe (pl. kocka) kapcsolódó 8 atom
hexaprizmo-	egy hexagonális hasábba kapcsolódó 12 atom
hifo-	nyitott szerkezet, elsősorban a bórvázban, zártabb mint a klado-, de nyitottabb mint az arachno-szerkezet
ikozahedro-	háromszögoldalú ikozaéderbe kapcsolódó 12 atom
κ- (kappa-)	a ligandum donoratomjait jelöli
katéna-	láncszerkezet, lineáris polimer anyagok nevében használatos
klado-	nagyon nyitott bórszerkezet
klozo-	kalitkaszerű vagy zárt szerkezet, elsősorban olyan bórvázban, amelynek minden oldala háromszög
kvadro-	négyszögbe (pl. négyzet) kapcsolódó 4 atom
λ- (lambda-)	felső indexével együtt a kötésszámot jelöli, azaz a vázkötések számának összegét és a hidrogénatomok számát, amelyek az alapvegyületben egy atomhoz kapcsolódnak; a kelátgyűrű abszolút konfigurációját mutatja
Λ- (lambda-)	az abszolút konfigurációt jelöli
mer-	meridionális, három csoport egy oktaéder csúcsait foglalja el olyan elrendeződésben, hogy egy közülük cisz-helyzetű a másikhoz képest, míg ezek egymáshoz képest transz-helyzetűek
μ- (mű-)	azt jelöli, hogy az utána álló csoport hidat képez két vagy több koordinációs központ között
nido-	fészekszerű szerkezet, elsősorban a majdnem zárt bórvázas vegyületek nevében használatos
oktahedro-	egy oktaéderbe kapcsolódó 6 atom
pentaprizmo-	egy ötszögű hasábhoz kapcsolódó 10 atom
szim-	szimmetrikus
tetrahedro-	egy tetraéderhez kapcsolódó 4 atom
transz-	egy koordinációs szférában közvetlenül egymással szemben elhelyezkedő két csoport
triangulo-	egy háromszögbe kapcsolódó 3 atom
triprizmo-	egy háromszögalapú hasábhoz kapcsolódó 6 atom

(Ezeket az előtagokat – a görög betűk kivételével – dőlt betűkkel írjuk és kötőjel kapcsolja őket a névhez, illetve a képlethez.)

VI. táblázat. Az elemek sorrendje

search

VII. táblázat. Ligandumrövidítések

VIII. táblázat. Egyes ligandumok szerkezeti képlete (A számozás a VII. táblázatnak felel meg.)

search

search

search

search

search

search

search

search

search

search

search

search

IX. táblázat. A homoatomos, a biner és egyes más típusú egyszerű molekulák, ionok, vegyületek, gyökök és szubsztituenscsoportok nevei

X. táblázat. Az anionnevek, a szubsztitúciós nevezéktan -a végződésű, a lánc- és a gyűrűs nevezéktan -i végződésű nevei

Az elem
neve	neve egyatomos anionként	neve heteroatomos anion központi atomjaként	-a végződésű neve	-i végződésű neve
aktínium	aktinid	aktinát	aktina	aktíni
alumínium	aluminid	aluminát	alumina	alumíni
amerícium	americid	amerikát	amerika	ameríci
antimon (stibium)	antimonid	antimonát	sztiba	sztibia
arany (aurum)	aurid	aurát	aura	auri
argon	argonid	argonát	argona	argoni
arzén	arzenid	arzenát	arza	arzi
asztácium	asztacid	asztakát	asztaka	asztáci
bárium	barid	barát	bara	bári
berillium	berillid	berillát	berilla	berilli
berkélium	berkelid	berkelát	berkela	berkéli
bizmut	bizmutid	bizmutát	bizma	bizmi
bór	borid	borát	bora	bóri
borium	bohrid	bohrát	bohra	bohri
bróm	bromid	bromát	broma	brómi
cérium	cerid	cerát	cera	céri
cézium	cezid	cezát	ceza	cézi
cink	cinkid	cinkát	cinka	cinki
cirkónium	cirkonid	cirkonát	cirkona	cirkóni
darmstadtium	darmstadtid	darmstadtát	darmstadta	darmstadti
deutérium	deuterid	deuterát	deutera	deutéri
diszprózium	diszprozid	diszprozát	diszproza	diszprózi
dubnium	dubnid	dubnát	dubna	dubni
einsteinium	einsteinid	einsteinát	einsteina	einsteini
erbium	erbid	erbát	erba	erbi
európium	europid	europát	europa	európi
ezüst (argentum)	argentid	argentát	argenta	argenti
fermium	fermid	fermát	ferma	fermi
fluor	fluorid	fluorát	fluora	fluori
foszfor	foszfid	foszfát	foszfa	foszfi
francium	francid	frankát	franka	franci
gadolínium	gadolinid	gadolinát	gadolina	gadolíni
gallium	gallid	gallát	galla	galli
germánium	germid	germanát	germa	germi
hafnium	hafnid	hafnát	hafna	hafni
hasszium	hasszid	hasszát	hassza	hasszi
hélium	helid	helát	hela	héli
hidrogén	hidrid	hidrogenát	–	hidroni
higany (mercurium)	merkurid	merkurát	merkura	merkuri
holmium	holmid	holmát	holma	holmi
indium	indid	indát	inda	indi
irídium	iridid	iridát	irida	irídi
itterbium	itterbid	itterbát	itterba	itterbi
ittrium	ittrid	ittrát	ittra	ittri
jód	jodid	jodát	joda	jódi
kadmium	kadmid	kadmát	kadma	kadmi
kalcium	kalcid	kalkát	kalka	kalci
kalifornium	kalifornid	kalifornát	kaliforna	kaliforni
kálium	kálid	kalát	kála	káli
kén (sulfur)	szulfid	szulfát	tia	szulfi
klór	klorid	klorát	klora	klóri
kobalt	kobaltid	kobaltát	kobalta	kobalti
kripton	kriptonid	kriptonát	kriptona	kriptoni
króm	kromid	kromát	kroma	krómi
kűrium	kürid	kürát	küra	kűri
lantán	lantanid	lantanát	lantana	lantáni
laurencium	laurencid	laurenkát	laurenka	laurenci
lítium	litid	litát	lita	líti
livermorium	livermorid	livermorát	livermora	livermori
lutécium	lutecid	lutekát	luteka	lutéci
magnézium	magnezid	magnezát	magneza	magnézi
mangán	manganid	manganát	mangana	mangáni
meitnerium	meitnerid	meitnerát	meitnera	meitneri
mendelévium	mendelevid	mendelevát	mendeleva	mendelévi
molibdén	molibdenid	molibdenát	molibda	molibdi
nátrium	nátrid	nátrát	nátra	nátri
neodímium	neodimid	neodimát	neodima	neodími
neon	neonid	neonát	neona	neoni
neptúnium	neptunid	neptunát	neptuna	neptúni
nikkel	nikkelid	nikkelát	nikkela	nikkeli
nióbium	niobid	niobát	nioba	nióbi
nitrogén (azot)	nitrid	nitrát	aza	azi
nobélium	nobelid	nobelát	nobela	nobéli
ólom (plumbum)	plumbid	plumbát	plumba	plumbi
ón (stannum)	sztannid	sztannát	sztanna	sztanni
oxigén	oxid	oxigenát	oxa	oxi
ozmium	ozmid	ozmát	ozma	ozmi
palládium	palladid	palladát	pallada	palládi
platina	platinid	platinát	platina	platini
plutónium	plutonid	plutonát	plutona	plutóni
polónium	polonid	polonát	polona	polóni
prazeodímium	prazeodimid	prazeodimát	prazeodima	prazeodími
prócium	procid	próciát	procia	próci
prométium	prometid	prometát	prometa	prométi
protaktínium	protaktinid	protaktinát	protaktina	protaktíni
rádium	radid	radát	rada	rádi
radon	radonid	radonát	radona	radoni
radzefordium	radzerfordid	radzerfordát	radzerforda	radzerfordi
rénium	renid	renát	rena	réni
réz (cuprum)	kuprid	kuprát	kupra	kupri
ródium	rodid	rodát	roda	ródi
röntgenium	röntgenid	röntgenát	röntgena	röntgeni
rubídium	rubidid	rubidát	rubida	rubídi
ruténium	rutenid	rutenát	rutena	ruténi
stroncium	stroncid	stronkát	stronka	stronci
szamárium	szamarid	szamarát	szamara	szamári
szelén	szelenid	szelenát	szelena	szeléni
szén (carboneum)	karbid	karbonát	karba	karbi
sziborgium	sziborgid	sziborgát	sziborga	sziborgi
szilícium	szilicid	szilikát	szila	szili
szkandium	szkandid	szkandát	szkanda	szkandi
tallium	tallid	tallát	talla	talli
tantál	tantalid	tantalát	tantala	tantáli
technécium	technecid	technekát	techneka	technéci
tellúr	tellurid	tellurát	tellura	tellúri
terbium	terbid	terbát	terba	terbi
titán	titanid	titanát	titana	titáni
tórium	torid	torát	tora	tóri
trícium	tricid	tríciát	trícia	tríci
túlium	tulid	tulát	tula	túli
urán	uranid	uranát	urana	uráni
vanádium	vanadid	vanadát	vanada	vanádi
vas (ferrum)	ferrid	ferrát	ferra	ferri
volfrám	volframid	volframát	volframa	volfrámi
xenon	xenonid	xenonát	xenona	xenoni

a A Szervetlen kémiai nevezéktan II. kötetének II-5.1. táblázatában (Akadémiai Kiadó, Budapest 2003.) tévesen stibi szerepel.

Tartalomjegyzék

• SZERVETLEN KÉMIAI NEVEZÉKTAN A IUPAC 2005. évi szabályai
• Impresszum
• Előszó
• Bevezetés
• chevron_rightIR-1. Általános célok, feladatok és módszerek a kémiai nevezéktanban
  • IR-1.1. Bevezetés
  • chevron_rightIR-1.2. A kémiai nevezéktan története
    • IR-1.2.1. Nemzetközi együttműködés a szervetlen kémiai nevezéktanban
  • IR-1.3. A kémiai nevezéktan célja
  • IR-1.4. A kémiai nevezéktan feladata
  • chevron_rightIR-1.5. A szervetlen kémiai nevezéktan módszerei
    • IR-1.5.1. A szabályok megalkotásának módszerei
    • IR-1.5.2. A nevek megalkotása
    • chevron_rightIR-1.5.3. A nevezéktani rendszerek
      • IR-1.5.3.1. Általános elvek
      • IR-1.5.3.2. Az összetételi nevezéktan
      • IR-1.5.3.3. A szubsztitúciós nevezéktan
      • IR-1.5.3.4. Az additív nevezéktan
      • IR-1.5.3.5. A fő nevezéktani eljárások
  • chevron_rightIR-1.6. Változások az eddigi szabályokhoz képest
    • IR-1.6.1. A kationok neve
    • IR-1.6.2. Az anionok neve
    • IR-1.6.3. Az elemek sorrendje a VI. táblázatban
    • IR-1.6.4. Az anionos ligandumok neve a formális koordinációs egységekben
    • IR-1.6.5. A formális koordinációs egységek képlete
    • IR-1.6.6. A többmagvú egységek additív neve
    • IR-1.6.7. A szervetlen savak neve
    • IR-1.6.8. Az addíciós vegyületek
    • IR-1.6.9. Egyéb változások
  • IR-1.7. A kémia egyéb területein elkészült nevezéktanok
  • IR-1.8. Irodalom
• chevron_rightIR-2. A nevezéktan nyelvtana
  • IR-2.1. Bevezetés
  • chevron_rightIR-2.2. A zárójelek
    • IR-2.2.1. Általános elvek
    • chevron_rightIR-2.2.2. A szögletes zárójel
      • IR-2.2.2.1. A szögletes zárójel használata a képletben
      • IR-2.2.2.2. A szögletes zárójel használata a névben
    • chevron_rightIR-2.2.3. A kerek zárójel
      • IR-2.2.3.1. A kerek zárójel használata a képletben
      • IR-2.2.3.2. A kerek zárójel használata a névben
    • IR-2.2.4. A kapcsos zárójel
  • chevron_rightIR-2.3. A kötőjel, a plusz- és a mínuszjel, a nagykötőjel és a kémiai kötés jele
    • IR-2.3.1. A kötőjel
    • IR-2.3.2. A plusz- és a mínuszjel
    • IR-2.3.3. A nagykötőjel
    • IR-2.3.4. Speciális kémiai kötésjelölés a lineáris képletben
  • IR-2.4. A ferde törtvonal
  • chevron_rightIR-2.5. A pont, a kettőspont, a vessző és a pontosvessző
    • IR-2.5.1. A pont
    • IR-2.5.2. A kettőspont
    • IR-2.5.3. A vessző
    • IR-2.5.4. A pontosvessző
  • IR-2.6. A helyköz
  • IR-2.7. A magánhangzó-elhagyás
  • chevron_rightIR-2.8. A számok
    • IR-2.8.1. Az arab számok
    • IR-2.8.2. A római számok
  • IR-2.9. A dőlt betűk
  • IR-2.10. A görög ábécé
  • IR-2.11. A csillag
  • IR-2.12. A felső vesszők
  • IR-2.13. A számnévi előtagok
  • chevron_rightIR-2.14. A helyjelek
    • IR-2.14.1. Bevezetés
    • IR-2.14.2. Az arab számok
    • IR-2.14.3. A betűs helyjelek
  • chevron_rightIR-2.15. A prioritások
    • IR-2.15.1. Bevezetés
    • IR-2.15.2. Az ábécérend
    • chevron_rightIR-2.15.3. Egyéb prioritások
      • IR-2.15.3.1. Az elemek sorrendje a periódusos táblázat alapján
      • IR-2.15.3.2. Az alaphidridek felsorolási rendje
      • IR-2.15.3.3. A szubsztitúciós nevezéktan jellemző csoportjainak felsorolási rendje
      • IR-2.15.3.4. A ligandumok sorrendje a képletben és a névben
      • IR-2.15.3.5. Az összetevők sorrendje a sók képletében és nevében
      • IR-2.15.3.6. Az izotópos módosítás
      • IR-2.15.3.7. A sztereokémiai prioritás
      • IR-2.15.3.8. A központozás sorrendje
  • IR-2.16. Megjegyzések
  • IR-2.17. Irodalom
• chevron_rightIR-3. Az elemek
  • chevron_rightIR-3.1. Az atomok neve és vegyjele
    • IR-3.1.1. Az új elemek szisztematikus nevezéktana és vegyjele
  • IR-3.2. A tömegszám, a rendszám, az iontöltés és az atomok számának jelölése (alsó és felső indexek)
  • chevron_rightIR-3.3. Az izotópok
    • IR-3.3.1. Az elemek izotópjai
    • IR-3.3.2. A hidrogén izotópjai
  • chevron_rightIR-3.4. Az elemek és az allotropok
    • IR-3.4.1. A meghatározatlan molekulaképletű vagy szerkezetű elem neve
    • IR-3.4.2. Az elemek allotropjai (allotrop módosulatok)
    • IR-3.4.3. A meghatározott molekulaképletű allotropok neve
    • IR-3.4.4. Az elemek kristályos allotrop módosulatai
    • IR-3.4.5. A szilárd allotrop módosulatok és a végtelen szerkezetű allotropok
  • IR-3.5. A periódusos táblázat elemei
  • IR-3.6. Irodalom
• chevron_rightIR-4. A képletek
  • IR-4.1. Bevezetés
  • chevron_rightIR-4.2. A képletek típusainak definíciója
    • IR-4.2.1. A tapasztalati képlet
    • IR-4.2.2. A molekulaképlet
    • IR-4.2.3. A szerkezeti képlet és a zárójelek használata a képletben
    • IR-4.2.4. Az addíciós vegyületek képlete
    • IR-4.2.5. A szilárd állapot szerkezeti információi
  • IR-4.3. Az iontöltés jelölése
  • chevron_rightIR-4.4. A vegyjelek felsorolási rendje a képletben
    • IR-4.4.1. Bevezetés
    • chevron_rightIR-4.4.2. A felsorolási elvek
      • IR-4.4.2.1. Az elektronegativitás
      • IR-4.4.2.2. Az ábécérend
    • chevron_rightIR-4.4.3. A különböző típusú vegyületek képlete
      • IR-4.4.3.1. A biner vegyületek
      • IR-4.4.3.2. A formális koordinációs vegyületek
      • IR-4.4.3.3. A láncvegyületek
      • IR-4.4.3.4. Az általánosított sóképletek
      • IR-4.4.3.5. Az addíciós vegyületek
    • IR-4.4.4. A ligandumrövidítések
  • chevron_rightIR-4.5. A módosított izotóp-összetételű vegyületek
    • IR-4.5.1. Általános előírások
    • IR-4.5.2. Az izotóposan helyettesített vegyületek
    • chevron_rightIR-4.5.3. Az izotóposan jelzett vegyületek
      • IR-4.5.3.1. A jelzés típusai
      • IR-4.5.3.2. A specifikusan jelzett vegyületek
      • IR-4.5.3.3. A szelektíven jelzett vegyületek
  • chevron_rightIR-4.6. A képlet egyéb módosító előtagjai
    • IR-4.6.1. Az oxidációs állapot
    • IR-4.6.2. A gyökök képlete
    • IR-4.6.3. Az optikailag aktív vegyületek képlete
    • IR-4.6.4. A gerjesztett állapot jelölése
    • IR-4.6.5. A szerkezetre utaló előtagok
  • IR-4.7. Irodalom
• chevron_rightIR-5. Az összetételi nevezéktan, az ionok és a gyökök nevének áttekintése
  • IR-5.1. Bevezetés
  • IR-5.2. Az elemek és a biner vegyületek sztöchiometriai neve
  • chevron_rightIR-5.3. Az ionok és a gyökök neve
    • IR-5.3.1. Általános elvek
    • chevron_rightIR-5.3.2. A kationok
      • IR-5.3.2.1. Általános elvek
      • IR-5.3.2.2. Az egyatomos kationok
      • IR-5.3.2.3. A homopoliatomos kationok
      • IR-5.3.2.4. A heteropoliatomos kationok
    • chevron_rightIR-5.3.3. Az anionok
      • IR-5.3.3.1. Áttekintés
      • IR-5.3.3.2. Az egyatomos anionok
      • IR-5.3.3.3. A homopoliatomos anionok
      • IR-5.3.3.4. A heteropoliatomos anionok
  • chevron_rightIR-5.4. Az általánosított sztöchiometriai nevek
    • IR-5.4.1. Az elektropozitív és az elektronegatív összetevők felsorolási rendje
    • chevron_rightIR-5.4.2. Az összetevők arányának jelölése
      • IR-5.4.2.1. A számnévi előtagok használata
      • IR-5.4.2.2. Az oxidációs szám és a töltésszám használata
      • IR-5.4.2.3. A többszörös egyatomos és homopoliatomos összetevők
  • IR-5.5. Az addíciós vegyületek neve
  • IR-5.6. Összefoglalás
  • IR-5.7. Irodalom
• chevron_rightIR-6. Az alaphidridek neve és a szubsztitúciós nevezéktan
  • IR-6.1. Bevezetés
  • chevron_rightIR-6.2. Az alaphidridek neve
    • IR-6.2.1. Az állandó és a nem állandó kötésszámú egymagvú alaphidridek
    • chevron_rightIR-6.2.2. A homopolinukleáris alaphidridek (a bór- és a szén-hidridek kivételével)
      • IR-6.2.2.1. A homonukleáris aciklusos alaphidridek, amelyekben minden atom állandó kötésszámú
      • IR-6.2.2.2. A homonukleáris aciklusos alaphidridek nem állandó kötésszámú elemekkel
      • IR-6.2.2.3. A telítetlen homonukleáris aciklusos hidridek
      • IR-6.2.2.4. A homonukleáris monociklusos alaphidridek
      • IR-6.2.2.5. A homonukleáris policiklusos alaphidridek
    • chevron_rightIR-6.2.3. A bór-hidridek
      • IR-6.2.3.1. A sztöchiometriai nevek
      • IR-6.2.3.2. A szerkezetet leíró nevek
      • IR-6.2.3.3. A poliéderes klaszterek szisztematikus számozása
      • IR-6.2.3.4. A hidrogénatomok eloszlásával kapcsolatos szisztematikus elnevezés
    • chevron_rightIR-6.2.4. A heteronukleáris alaphidridek
      • IR-6.2.4.1. A heteronukleáris aciklusos alaphidridek
      • IR-6.2.4.2. Az alternatív vázatomokat tartalmazó láncok hidridjei
      • IR-6.2.4.3. A heteronukleáris monociklusos alaphidridek. A Hantzsch–Widman-nevezéktan
      • IR-6.2.4.4. A bór-hidridek vázbeli helyettesítése
      • IR-6.2.4.5. A heteronukleáris policiklusos alaphidridek
  • chevron_rightIR-6.3. Az alaphidridek származékainak szubsztitúciós neve
    • IR-6.3.1. A végződések és az előtagok használata
    • IR-6.3.2. A hidrogének helyettesítése a bór-hidridekben
  • chevron_rightIR-6.4. Alaphidridekből származó ionok és gyökök neve
    • IR-6.4.1. Az alaphidridekből egy vagy több hidron addíciójával származtatható kationok
    • IR-6.4.2. Az alaphidridekből egy vagy több hidridion elvesztésével származtatott kationok
    • IR-6.4.3. A szubsztituált kationok
    • IR-6.4.4. Az alaphidridekből egy vagy több hidron eltávolításával származtatott anionok
    • IR-6.4.5. Az alaphidridből egy vagy több hidridion addíciójával származtatott anionok
    • IR-6.4.6. A szubsztituált anionok
    • IR-6.4.7. A gyökök és a szubsztituenscsoportok
    • IR-6.4.8. A szubsztituált gyökök vagy a szubsztituenscsoportok
    • IR-6.4.9. Kationos és anionos központok, valamint gyökök egyetlen molekulában vagy ionban
  • IR-6.5. Irodalom
• chevron_rightIR-7. Az additív nevezéktan
  • chevron_rightIR-7.1. Bevezetés
    • IR-7.1.1. Általános elvek
    • IR-7.1.2. A központi atom(ok), a lánc- vagy a gyűrűs szerkezet kiválasztása
    • IR-7.1.3. A ligandumok jelölése az additív névben
    • IR-7.1.4. Az ionok és a gyökök
  • IR-7.2. Az egymagvú egységek
  • chevron_rightIR-7.3. A többmagvú egységek
    • IR-7.3.1. A szimmetrikus kétmagvú egységek
    • IR-7.3.2. A nemszimmetrikus kétmagvú vegyületek
    • IR-7.3.3. A néhánymagvú vegyületek
  • chevron_rightIR-7.4. A szervetlen láncok és gyűrűk
    • IR-7.4.1. Általános elvek
    • IR-7.4.2. A csomóponti helyzetjel
    • IR-7.4.3. A nevek megalkotása
  • IR-7.5. Irodalom
• chevron_rightIR-8. A szervetlen savak és származékaik
  • IR-8.1. Bevezetés és áttekintés
  • IR-8.2. A savak szisztematikus elnevezésének általános elvei
  • IR-8.3. Az additív nevek
  • IR-8.4. A hidrogénnevek
  • IR-8.5. Egyes anionok rövidített hidrogénneve
  • IR-8.6. Az oxosavak származékainak funkcionális helyettesítéses neve
  • IR-8.7. Irodalom
• chevron_rightIR-9. A koordinációs vegyületek
  • chevron_rightIR-9.1. Bevezetés
    • IR-9.1.1. Általános elvek
    • chevron_rightIR-9.1.2. A definíciók
      • IR-9.1.2.1. A háttér ismertetése
      • IR-9.1.2.2. IR-9.1.2.2. A koordinációs vegyületek és a koordinációs egység
      • IR-9.1.2.3. A központi atom
      • IR-9.1.2.4. A ligandumok
      • IR-9.1.2.5. A koordinációs poliéder
      • IR-9.1.2.6. A koordinációs szám
      • IR-9.1.2.7. A kelátképződés
      • IR-9.1.2.8. Az oxidációs állapot
      • IR-9.1.2.9. A koordinációs nevezéktan additív jellege
      • IR-9.1.2.10. A hídligandumok
      • IR-9.1.2.11. A fém-fém kötések
  • chevron_rightIR-9.2. A koordinációs vegyületek összetétele
    • IR-9.2.1. Általános elvek
    • chevron_rightIR-9.2.2. A koordinációs vegyületek neve
      • IR-9.2.2.1. A ligandumok és központi atomok sorrendje a névben
      • IR-9.2.2.2. A ligandumok száma a koordinációs egységben
      • IR-9.2.2.3. A ligandumok megadása a nevekben
      • IR-9.2.2.4. A töltésszámok, az oxidációs számok és az ionos részek aránya
    • chevron_rightIR-9.2.3. A koordinációs vegyületek képlete
      • IR-9.2.3.1. A vegyjelek sorrendje a koordinációs vegyület képletében
      • IR-9.2.3.2. A zárójelek használata
      • IR-9.2.3.3. Az iontöltés és az oxidációs szám
      • IR-9.2.3.4. A rövidítések használata
    • chevron_rightIR-9.2.4. A donoratomok megadása
      • IR-9.2.4.1. Általános elvek
      • IR-9.2.4.2. A kappa-konvenció
      • IR-9.2.4.3. Az éta- és a kappa-konvenció összehasonlítása
      • IR-9.2.4.4. A donoratom vegyjelének használata a névben
    • chevron_rightIR-9.2.5. A többmagvú koordinációs vegyületek
      • IR-9.2.5.1. Általános elvek
      • IR-9.2.5.2. A hídligandumok
      • IR-9.2.5.3. A fém-fém kötés
      • IR-9.2.5.4. A szimmetrikus kétmagvú egységek
      • IR-9.2.5.5. A nemszimmetrikus kétmagvú egységek
      • IR-9.2.5.6. A hárommagvú és az ennél nagyobb szerkezetek
      • IR-9.2.5.7. A többmagvú klaszterek: szimmetrikus központi szerkezeti egységek
  • chevron_rightIR-9.3. A koordinációs egységek konfigurációjának leírása
    • IR-9.3.1. Bevezetés
    • chevron_rightIR-9.3.2. A koordinációs geometria leírása
      • IR-9.3.2.1. A poliéderjelek
      • IR-9.3.2.2. A közeli geometriák közötti választás
    • chevron_rightIR-9.3.3. A konfiguráció leírása – a diasztereoizomerek közötti különbségtétel
      • IR-9.3.3.1. Általános elvek
      • IR-9.3.3.2. A konfigurációs index
      • IR-9.3.3.3. A síknégyzetes koordinációs rendszerek (SP-4)
      • IR-9.3.3.4. Az oktaéderes koordinációs rendszerek (OC-6)
      • IR-9.3.3.5. A négyzetes piramisos koordinációs rendszerek (SPY-4, SPY-5)
      • IR-9.3.3.6. A bipiramisos koordinációs rendszerek (TBPY-5, PBPY-7, HBPY-8 és HBPY-9)
      • IR-9.3.3.7. A T-alakú rendszerek (TS-3)
      • IR-9.3.3.8. A libikókarendszerek (SS-4)
    • chevron_rightIR-9.3.4. Az abszolút konfiguráció leírása – az enantiomerek megkülönböztetése
      • IR-9.3.4.1. Általános elvek
      • IR-9.3.4.2. A tetraéderes központok R/S konvenciója
      • IR-9.3.4.3. A trigonális piramisos központok R/S konvenciója
      • IR-9.3.4.4. Az egyéb poliéderközpontok C/A konvenciója
      • IR-9.3.4.5. A trigonális bipiramisos központok C/A konvenciója
      • IR-9.3.4.6. A négyzetes piramisos központok C/A konvenciója
      • IR-9.3.4.7. A libikókaközpontok C/A konvenciója
      • IR-9.3.4.8. Az oktaéderes központok C/A konvenciója
      • IR-9.3.4.9. A trigonális hasáb központjainak C/A konvenciója
      • IR-9.3.4.10. Más bipiramisos központok C/A konvenciója
      • IR-9.3.4.11. A kitérő egyenesek konvenciója
      • IR-9.3.4.12. A kitérő egyenesek konvenciójának alkalmazása a triszkétfogú oktaéderes komplexekre
      • IR-9.3.4.13. A kitérő egyenesek konvenciójának alkalmazása a biszkétfogú oktaéderes komplexekre
      • IR-9.3.4.14. A kitérő egyenesek konvenciójának alkalmazása a kelátgyűrűk konformációjára
    • chevron_rightIR-9.3.5. A ligandumok prioritásának meghatározása
      • IR-9.3.5.1. Általános elvek
      • IR-9.3.5.2. A prioritási számok
      • IR-9.3.5.3. A felsővessző-konvenció
  • IR-9.4. Megjegyzések
  • IR-9.5. Irodalom
• chevron_rightIR-10. A fémorganikus vegyületek
  • IR-10.1. Bevezetés
  • chevron_rightIR-10.2. Az átmenetielemek fémorganikus vegyületeinek nevezéktana
    • chevron_rightIR-10.2.1. Az alapelvek és a konvenciók
      • IR-10.2.1.1. A koordinációs szám
      • IR-10.2.1.2. A kelátképződés
      • IR-10.2.1.3. A kapcsolódás jellemzése
      • IR-10.2.1.4. Az oxidációs szám és a nettó töltés
    • IR-10.2.2. Egyetlen fém-szén kötésű vegyületek
    • chevron_rightIR-10.2.3. Egy ligandumtól származó, több fém-szén egyes kötést tartalmazó vegyületek
      • IR-10.2.3.1. A mű- (μ-) konvenció
      • IR-10.2.3.2. A kelátképző ligandumok
      • IR-10.2.3.3. A kappa- (κ-) konvenció
      • IR-10.2.3.4. A hídképző ligandumok
      • IR-10.2.3.5. A fém-fém kötés
    • IR-10.2.4. A vegyületek többszörös fém-szén kötéssel
    • chevron_rightIR-10.2.5. A telítetlen molekulákhoz vagy csoportokhoz kapcsolódó kötéseket tartalmazó vegyületek
      • IR-10.2.5.1. Az éta- (η-) konvenció
    • IR-10.2.6. A metallocének nevezéktana
  • chevron_rightIR-10.3. A főcsoportelemek fémorganikus vegyületeinek nevezéktana
    • IR-10.3.1. Bevezetés
    • IR-10.3.2. Az 1. és a 2. csoport fémorganikus vegyületei
    • IR-10.3.3. A 13–16. csoport fémorganikus vegyületei
  • chevron_rightIR-10.4. A központi atomok sorrendje a többmagvú fémorganikus vegyületekben
    • IR-10.4.1. Az 1–12. csoportba tartozó központi atomok
    • IR-10.4.2. Központi atomok az 1–12. és 13–16. csoportból
    • IR-10.4.3. A 13–16. csoportba tartozó központi atomok
  • IR-10.5. Irodalom
• chevron_rightIR-11. A szilárd anyagok
  • chevron_rightIR-11.1. Bevezetés
    • IR-11.1.1. Általános elvek
    • IR-11.1.2. A sztöchiometriai és a nemsztöchiometriai fázisok
  • chevron_rightIR-11.2. A szilárd fázisok neve
    • IR-11.2.1. Általános elvek
    • IR-11.2.2. Az ásványnevek
  • chevron_rightIR-11.3. A kémiai összetétel
    • IR-11.3.1. A közelítő összetételt megadó képlet
    • IR-11.3.2. A változó összetételű fázisok
  • chevron_rightIR-11.4. A hibahelyek (Kröger–Vink-féle) jelölése
    • IR-11.4.1. Általános elvek
    • IR-11.4.2. A helyek foglaltságának jelölése
    • IR-11.4.3. A krisztallográfiai helyek jelölése
    • IR-11.4.4. A töltés jelölése
    • IR-11.4.5. A hibahelyes klaszterek és a kvázikémiai egyenletek használata
  • chevron_rightIR-11.5. A fázisok nevezéktana
    • IR-11.5.1. Bevezetés
    • IR-11.5.2. Az ajánlott jelölések
  • chevron_rightIR-11.6. A nemsztöchiometriai fázisok
    • IR-11.6.1. Bevezetés
    • IR-11.6.2. A modulált szerkezetek
    • IR-11.6.3. A krisztallográfiai szerkezetek
    • IR-11.6.4. A kémiai ikerkristály-képződés
    • IR-11.6.5. A végtelen adaptív szerkezetek
    • IR-11.6.6. Az interkalációs vegyületek
  • chevron_rightIR-11.7. A polimorfizmus
    • IR-11.7.1. Bevezetés
    • IR-11.7.2. A kristályrendszerek alkalmazása
  • IR-11.8. Megjegyzések
  • IR-11.9. Irodalom
• Táblázatok

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

A szervetlen kémiai nevezéktan (A IUPAC 2005. évi szabályai) az 1962 óta a magyar kémiai elnevezés területén folyó munkák folytatása. A könyv az 1995-ben megjelent Szervetlen kémiai nevezéktan I. kötetének átdolgozott változata. Az átdolgozás alapja a Nomenclature of Inorganic Chemistry, IUPAC Recommendations 2005 című könyv.

A nevezéktanban végrehajtott változtatások egyik célja az volt, hogy a szervetlen és a szerves kémiai nevezéktani rendszerek - amennyire lehetséges - összhangban legyenek egymással. A másik cél a világosság érdekében az anyagnak az előző könyvtől való eltérő rendezése volt.

A könyv fontos új fejezete a fémorganikus vegyületek nevezéktana. Különválasztását a koordinációs vegyületektől a fémorganikus kémia viharos sebességű fejlődése indokolta. Lényegesen megváltozott az oxosavak és származtatott anionjaik nevezéktana.

Az új elemek nevét és az elnevezési eljárást is tartalmazza a könyv.

A felhasználó arra a kérdésre, hogy hogyan nevezzen el egy vegyületet, többféle módon talál segítséget. Ezt egyrészt a folyamatábrák, másrészt a szabályzathoz kapcsolódó táblázatok segítik. Megjelenésével az azonos területen publikált szervetlen kémiai nevezéktanok érvényüket vesztik, azaz eltérés esetén a jelen könyvben közölt elnevezési szabályokat kell követni. A könyv az oktatásban, a kutatásban és az iparban tevékenykedő kémikusok számára egyaránt hasznos segédeszköz lesz.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fodorne-horanyi-kiss-simandi-szervetlen-kemiai-nevezektan//