A definíciók többségében szerepel a kimagasló teljesítmény mellett a tehetséget meghatározó két tényező: az öröklődés és a környezet. Az egyik szélsőséges felfogás szerint az öröklődés a kizárólagosan determináló faktor, a másik végletet azok képviselik, akik a környezetet tartják egyedül meghatározónak a tehetség kibontakozásában. Érdemes néhány szót szólni Polgár László (Polgár, 1989; Polgár, 2008) saját három lányával végzett pedagógiai kísérletéről. Pedagógiai rendszerének lényege: mély meggyőződése a nevelés mindenhatóságában. A szülőknek el kell határozniuk, hogy mivé szeretnék gyermeküket nevelni, ehhez minden körülményt, feltételt szükséges megteremteni, biztosítani egészen kicsi gyermekkortól kezdve, és ezen az úton „Nevelhetsz zsenit!”. A Polgár szülők a sakk képességeinek csúcsra fejlesztését választották. A lányok magántanulóként – hatóságokkal is megküzdve – megkaptak minden fejlesztést, körülményt, lehetőséget, és már nagyon fiatalon mindhárman nemzetközi sakknagymesterekké váltak, a legkisebb, Judit többszörös sakkolimpiai bajnoki címet is szerzett. A hipotézis megerősítést nyert.1 Kutatások azonban bizonyították, hogy mindkét tényező meghatározó szerepet játszik a tehetség kialakulásában. A kutatók abban térnek el egymástól, hogy ki melyik tényezőnek tulajdonít nagyobb szerepet, kik értelmezik komplexebben a tényezőket, illetve milyenféle komplexitásban tudják megragadni a tehetséges személyek fejlődésének összetevőit.