A kognitív tudomány bevezette a séma fogalmát, amellyel magyarázatot adhatunk a fejezet bevezetőjében nyitva hagyott kérdésekre. Például arra, hogy a látszólag intuitív döntések mögött milyen komplex rendszerek működnek. A sémaelmélet szerint ugyanis a pedagógusok tudatában a gyakorlat során bizonyos tudásrendszerek, sémák alakulnak ki, s ezek segítségével a tanár szinte automatikusan hozza meg döntéseit. A gyakorlat során egyre több, differenciáltabb, egyszerűbb és bonyolultabb séma alakul, s ez a magyarázata annak, hogy a tapasztaltabb pedagógusok a valóság több elemét figyelembe véve s ugyanakkor gördülékenyebben, eredményesebben hozzák meg döntéseiket (Brown & McIntyre, 1993; Eysenck & Keane, 1997; Falus, 2001b). Az ilyen gördülékenyen tevékenykedő pedagógusokat gyakorta csodálják, feltételezve, hogy valamilyen speciális érzéküknek köszönhetően képesek intuitív módon megoldani az előttük álló feladatokat. Valójában arról van szó, hogy: „A sémák (rutinok) felismerése lehetővé teszi a tanár számára, hogy a kontextust azonnal értékelje, és tevékenységét a változó kontextusnak megfelelően adaptálja. A tapasztalt szakember tevékenysége azon múlhat, hogy képes-e tudatos gondolkodás nélkül komplex cselekvések sorozatát végrehajtani, amíg a fontos elemek a tudatalattiból tudatossá válnak” (Atkinson, 2000, p. 6). Az intuitív jellegű cselekvés azonban nem veleszületett adottság, hanem az elméleti ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok kölcsönhatásaként, a korábban említett gyakorlati tudásra épül. A gyors döntéshozatalt az teszi lehetővé, hogy képesek vagyunk a szituációt korábbi tudásunk segítségével leolvasni, és aztán a megértett szituációt gyorsan összekapcsolni egy azonnali cselekvéssel. Ha explicit formába akarnánk önteni, túl lassúvá és bonyolulttá válna (Eraut, 2000).