A nevelés alapvető gondja, hogy a ma gyermeke és fiatalja a jövő társadalmának tagja és építője lesz, s az oktatásnak kell felkészítenie arra, hogy az új körülmények között megtalálja helyét és szerepét. De meghatározható-e 20-30 éves távlatra, hogy milyen szükségletek kielégítése lesz akkor a feladat, milyen ismeretekkel és képességekkel kell rendelkeznie majd az embereknek ahhoz, hogy eredményesen tudjanak alkalmazkodni az állandóan változó körülményekhez, kihívásokhoz? Ez a probléma az elmúlt évtizedek rohamos fejlődésének következtében szinte megoldhatatlannak tűnik, főleg a szükséges ismeretrendszerekkel való felvértezés feladatának megoldása. Egyértelmű és elfogadott a szakemberek részéről, hogy az oktatásban a képességek fejlesztését kell előtérbe helyezni, az ismeretek önálló megszerzésére, feldolgozására és problémamegoldásra való felkészítést, de annak megítéléséről, hogy a képességfejlesztés folyamatában milyen szerepe van az elsajátítandó ismereteknek, a különböző műveltségterületek milyen hangsúlyt kapjanak, hogy a teljes személyiség kiteljesedéséhez milyen arányban van szükség az értelmi, érzelmi, fizikai fejlődés elősegítésére, megoszlanak a vélemények. Ennek meghatározása alapvetően a tantervkészítők feladata, de a megvalósítás során a pedagógusoknak naponta végig kell gondolniuk, hogy az általános tantervi célok és a konkrét tanuló vagy tanulócsoport esetében milyen területek kapjanak nagyobb hangsúlyt.