Az oktatási kötelezettségek kiterjesztése és a társadalom- és oktatáspolitika demokratizálódása új szükségletet teremtett az oktatási rendszer egész területén: összehangolni a résztvevők – az össztársadalom, helyi társadalom, fenntartók, szülők, gyermekek és pedagógusok – céljait, igényeit, elvárásait. Ez a feladat különböző szinteken valósul meg, a differenciált intézményrendszer kialakításánál és működtetésénél, egy-egy régió és egy-egy intézmény távlati és rövid távú céljainak meghatározásánál. A pedagógusok mindennapi munkája során nem kevesebb a feladat, mint a központi tantervi célok, az intézmény sajátos céljai, a szülők, gyermekek igényeinek, érdekeinek és a saját pedagógiai elképzeléseinek harmonizálása. A pedagógiai és pszichológiai szempontok elsősorban a tanulók és szülők érdekeinek figyelembevételét erősítik a pedagógusok döntései során. Ugyanakkor fel kell ismerniük, hogy a tágabb horizontú érdekek szükségessé teszik a központi dokumentumok, elsősorban a nemzeti alaptantervek által megfogalmazott célrendszer, illetve a különböző hazai és nemzetközi tudásmérések elvárásainak elfogadását is. Ez utóbbi fontos szempont, mivel ezek alapján ítélik meg az egyes intézmények, a régiók és az egész hazai oktatási rendszer munkájának eredményességét. Az egységes célrendszer figyelembevételének fontosságát erősíti egy másik megközelítés is. Napjainkban gyakori helyzet, hogy a gyermek és a család különböző okok miatt iskolát, munkahelyet, lakóhelyet változtat országon belül vagy kívül. Ez a folyamat megköveteli, hogy a tanulók bizonyítványai, diplomái elfogadást nyerjenek az új intézményekben, tanúsítsák, hogy a tanulók, hallgatók olyan egységes alaptudással rendelkeznek, amelyre az új intézmény oktatási céljai vagy a munkahely elvárásai ráépíthetők. Segítik az eredmények értelmezését a célok és részcélok megfogalmazásának azonos elemei, a kompetenciák rendszerének egységes kialakítása, amely az elmúlt évtizedekben közös európai fejlesztések során alakult/alakul ki.