Az esélyegyenlőtlenségek deficitelmélete szerint a hátrányos helyzetet igenis figyelembe kell venni az oktatás kialakítása során. Az elmélet szerint a hátrányos helyzetű tanulók kevesebb ismeretet birtokolnak, mint amennyi a megfelelő iskolai tanuláshoz szükséges lenne, képességeik nagyrészt gyengébbek, mint társaikéi, rosszabbul kommunikálnak, érték- és normarendszerük sokszor gátja az eredményes tanulásnak. A tanulás szempontjából fontos tapasztalatok szűkebb körével rendelkeznek, mint a nem hátrányos helyzetű gyerekek. Hiányok, alacsonyabb színvonal, fejletlenség, vagyis deficitek jellemzik a helyzetüket – innen van az elmélet megnevezése is. A deficitek valamilyen társadalmi, gazdasági, etnikai, biológiai tényezők hatására, vagyis a társadalmi értelemben vett hátrányos helyzet következtében alakulnak ki. Jellemző magyarázatok: a szülők anyagi, kulturális helyzetükből adódóan nem képesek megfelelő feltételeket biztosítani a gyermek tanulásához, nyelvi hátrány sújtja a tanulót, valamilyen, az egészségével kapcsolatos tényező nehezíti a tanulását stb. A deficitelmélet és gyakorlatban való érvényesülésének bemutatása, valamint alapjainak és állításainak kritikája igencsak gyakori a nemzetközi szakirodalomban (lásd például: Davis & Museus, 2019; Aikman et al., 2016; Clycq et al., 2014; Valencia, 1997), illetve egyre többször szerepel a hazai kutatásokban is (lásd például: Csereklye, 2015; Torgyik, 2015; Nahalka & Zempléni, 2014).