Világszerte terjedőben van az a gyakorlat, hogy az emberekkel mint résztvevőkkel végzett kutatásokhoz előzetesen kutatásetikai engedély meglétét várják el. A neveléstudományi kutatásokban – kevés kivétellel – emberek a résztvevők: legtöbbször gyermekek, szülők, pedagógusok; így egyre gyakoribb elvárás a kutatásetikai engedély. Európában a kutatásetikai engedélyt egyetemek, kutatóintézetek vagy regionális hatóságok adják meg, megfontolva azt, hogy a kutatási kérdés, az adatfelvétel és adatkezelés módja megfelel-e az etikai irányelveknek. A szerző álláspontja szerint abban az esetben feltétlenül indokolt a kutatásetikai engedély beszerzése, ha a kutatásban érzékeny adatok szerepelnek. Az érzékeny adatok a személyes adatok egy részhalmazát jelentik, és a jelenlegi európai uniós állásfoglalás szerint1 az érzékeny adatok sorába tartozik többek között: az etnikai származás (bőrszín), a vallási és politikai nézetek, a szakszervezeti tagság, a biometrikus adatok, valamint az egészséggel és a szexualitással, a szexuális orientációval összefüggő adatok. Ha személyes, de nem érzékeny adatot kezelünk a kutatásban, akkor is elvárás a vonatkozó jogszabályok betartása.