E fejezet egyik fontos mondanivalója, hogy a társadalmi értelemben hátrányos helyzetű gyerekek nem tekinthetők azonnal az iskolakezdéskor tanulási szempontból hátrányos helyzetűeknek. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az iskola egyoldalú viszonyulása miatt a sajátosságok mégiscsak hátránnyá válnak. Megelőzhető azonban e nem kívánt folyamat, ha figyelembe vesszük a hátrányos helyzetű gyerekek tudásának, nyelvhasználatának, érték- és normavilágának azon értékes elemeit, amelyeket az egyoldalú iskolai viszonyulás ma a legtöbb esetben nem tekint értéknek, és ha a tanulás-tanítás folyamataiban ezekre építünk is. Emellett azonban nem kis jelentősége van annak is, hogy a gyerekek iskola előtti fejlődése minél inkább harmonikus, problémamentes legyen, ne alakuljanak ki gyerekek és gyerekek között olyan mértékű különbségek bizonyos képességek fejlődésében, mint ahogy az ma tapasztalható. Az egyéni adottságok közti eltérésekkel sok esetben nem magyarázható mértékű különbségek sokszor a fejlődést gátló, nem egyszer az egészséget érintő (egyébként befolyásolható) negatív hatásokkal kapcsolatosak (megfelelő táplálkozás hiánya, a nem megfelelő szülői törődés, magzati korban elszenvedett negatív hatások, amelyeknek a korrekciója nem történik meg stb.). A gyerekek fejlődése során kimutatható, már az iskoláskor elején is jellemző különbségekkel kapcsolatos kutatások dokumentálták is a tényeket (lásd például Józsa, 2004; Zsolnai, 2008).