Polányi Károly újságíró, gazdaságtörténész, gazdaságantropológus, a politikai közgazdaságtan képviselője 1944-ben írta meg fő művét, A nagy átalakulást. Ebben alapos elemzést végzett a 19. században létrejött liberális önszabályozó piac működéséről, amely egy százéves békés időszak alatt páratlan gazdasági teljesítményt eredményezett, de hozzájárult a 20. század első felében bekövetkezett két világháborúhoz, a korábbi civilizáció felszámolásához. Eredendő problémának, fő bűnnek azt tartotta, hogy a gazdaság, amely tízezer éven keresztül a társadalom része (beágyazott) volt, kivált belőle, önálló életet élt, sőt fölébe kerekedett. A föld, a munkaerő és a pénz is árucikké vált, amelyek természetüknél fogva nem erre rendeltettek. Korunk globális kapitalizmusának kritikusai előszeretettel fordulnak Polányi említett munkájához, amelyet több, mint tizenöt nyelvre lefordítottak. Polányi-kutatóközpontok alakultak a világ több pontján.1 Újraértékelése reneszánszát éli (Stiglitz, 2001; Dale, 2010), miközben hívei is kritikus elemzéseket készítenek. A 19. századról szóló, nagy hatású művében (Great transformation, 1944) a társadalmi koordinációs mechanizmusok (piac, disztribúció, reciprocitás) fejlődéstörténeti bemutatása mellett hitet tett a társadalmi aspektus primátusa mellett – a liberális piaci („laissez faire”) megközelítéssel szemben (Harvey et al., 2007). A modern kori kapitalizmuskritikák előszeretettel hivatkoznak Polányira mint előfutárra, miközben a fejlődés-gazdaságtannal, a piacgazdasággal foglalkozó kutatók is szellemi társra találnak benne (Stiglitz, 2001; Szentes, 1976). Mások egyenesen a közgazdaságtan újraértelmezésének kiindulópontjaként tekintenek Polányira (Block–Somers, 2014; Krémer, 2016).