A digitális nomád jelenség egyre gyorsuló ütemben jelenik meg a közmédiában (1. ábra), megerősítve annak növekvő pragmatikus jelentőségét. Jacobs és Gussekloo értékelése szerint 2035-re már a dolgozó lakosság 60 százaléka lesz szabadúszó, akiknek egyharmada a digitális nomád életmódot választja, következésképpen a digitális nomádok száma 2035-re várhatóan eléri az egymilliárd főt (Jacobs & Gussekloo, 2016). Ezzel párhuzamosan a digitális nomadizmus mint kutatási kategória is felkerült a tudományos publikációk térképére. Habár a digitális nomadizmusról szóló tanulmányok egyre szaporodnak, a kifejezést egyelőre sokféle és gyakran egymásnak ellentmondó módon használják tudományos vonatkozásokban. Következésképpen elmondható, hogy a „digitális nomadizmus” fogalmának elméleti meghatározása napjainkban még kialakulóban van, és az általa hordozott jelentés is folyamatos átalakuláson megy keresztül. Az 1. ábra szemlélteti a digitális nomádok mint jelenség megjelenését és elterjedését a közmédia és az akadémiai publikációk területén, ahol a „digital nomad” keresési kifejezésre vonatkozó Google Search-keresések számát vetjük össze a Scopus Search-ben e témában megjelent eredmények számával. A Google Search-keresések mennyisége 2012 óta gyorsuló ütemben növekedett a kifejezésre, miközben a kutatók 2017-től kezdték fokozódó érdeklődéssel tudományos publikációkban is vizsgálni a „digitális nomád” koncepciót.