Ugyan az elmúlt két évtizedben a profilalkotás rendkívüli fejlődésen ment keresztül, és a korai problémák jelentős részét sikerült kiküszöbölni, azonban további fejlesztésekre még mindig szükség van. Az egyik jelentős akadály, hogy a különböző gyakorlati megközelítések továbbra sem mondhatók egységesnek. Természetesen nem várható el, hogy minden országban pontosan ugyanolyan módszereket alkalmazzanak, egyrészt mivel az egyes országok között jelentős különbségek lehetnek a jogi szabályozásban, másrészt mivel eltérőek lehetnek a szakmai igények. Ebből kifolyólag az a struktúra, amely az egyik országban működik, elképzelhető, hogy egy másik országban nem fog. Az alkalmazott módszereknél azonban sokkal fontosabb szem előtt tartani azt, hogy a profilalkotás kizárólag akkor működhet megbízhatóan, ha szabályozott, ellenőrizhető keretek között történik, a tudományosság követelményeit maximálisan betartva. Ez utóbbi érvből következik az is, hogy amennyiben egy adott ország működőképes, szervezett profilalkotási rendszert akar működtetni, úgy a szisztematikus tudományos kutatások megléte elengedhetetlen. Természetesen a meglévő nemzetközi kutatásokat az egyes országokból fel lehet és fel is kell használni, azonban országonként a bűnelkövetői kultúra és ezáltal a viselkedésmintázatok jelentős eltéréseket mutathatnak, így elengedhetetlenek a helyi kutatások. Annak érdekében pedig, hogy ez olajozottan működhessen, kiemelten fontos a rendészeti szakemberek és az akadémikusok, kutatók együttműködése.