A rendőri piszkoseszköz-használat egyik, Klockars (1980) által elemzett, legjellemzőbb típusa az úgynevezett „piszkos Harry” probléma, amely a rendőri munkában előforduló tipikus „a cél szentesíti az eszközt” megfontoláson alapuló törvénytelen rendőri akciókra utal. Mint kifejti, ez egy olyan morális csapdahelyzet, amelyben a rendőr akár alkalmazza a piszkos eszközöket, akár nem, mindenképpen amorálisan jár el. Amennyiben a kialakult konkrét bűnügyi, közbiztonsági helyzet megoldása nem tűr halasztást, és/vagy morális értelemben vitathatatlanul kényszerítő erejű, a rendőr a cél elérése érdekében kénytelen morálisan kifogásolható eszközhöz nyúlni. A törvényes út betartásának esetleges választása viszont minimálisra csökkentené, vagy éppen ellehetetlenítené a morálisan kívánatos pozitív cél teljesítését. Azokban a helyzetekben, ahol a rendőr nagy bizonyossággal tudja, hogy a cél – például életmentés – eléréséhez szükséges információval a meg nem engedett eszközökkel vallatott gyanúsított (például az emberrabló) bizonyosan rendelkezik, akkor Klockars szerint morálisan igazolható a rendőr eljárása. Fordítva: ha tartózkodna a törvényileg tiltott eszközök felhasználásától – praktikusan ez majdnem kizárt –, akkor viszont a rendőr annak morális ódiumával kényszerülhet szembenézni, hogy nem tett meg mindent a morálisan helyeselt cél, például emberéletek mentése érdekében. Ez a „piszkos Harry” probléma feloldhatatlan morális csapdája. Klockars (1980) találó megfogalmazásában ekkor a rendőr nem lehet egyszerre igazságos és ártatlan.