A társadalomtudományok számos olyan fogalommal rendelkeznek, amelyek jelentése erőteljesen kibővült, átalakult az elmúlt évtizedek alatt. Az autoritás fogalma is ezek közé tartozik. Szinte valamennyi jelentős szociológus, politológus, médiakutató foglalkozott a hatalom kérdésével, miközben eltérő forrásait, típusait, illetve manifesztációit tudták azonosítani. Jelen fejezetnek nem célja az autoritás fogalomkörének átfogó bemutatása, hiszen Balázs és Löffler megtették már ezt monográfiájukban.1 Csupán arra vállalkozik a szöveg, hogy megmutassa, milyen vallásszociológiai, illetve hálózati elgondolások társíthatók hozzá, illetve e kettő metszetében mit lehet elmondani az online vallási közösségre, digitálisan megjelenő egyházakra vonatkozóan. Több is azonban ennél, hiszen a valláshoz, egyházakhoz kötődően feltárt mintázatok érvényessége kisebb-nagyobb mértékben kiterjeszthető más társadalmi intézmények autoritásának digitális átrendeződésére is. A modern információs technológia megváltoztatta azon társas kondíciókat, amelyek korábban a politikai vagy éppen a vallási autoritás megteremtéséért feleltek. A hálózati információáramlás kontrollja nem könnyen valósítható meg sem a kormányzatok, sem más társadalmi intézmények részéről. Ezzel együtt az internet azt is megváltoztatta, hogy miként tekintünk az autoritásra, hiszen a technológiához kapcsolódóan új hatalmi pozíciók születnek, a hierarchikus struktúrák ellaposodnak, és elmondhatják meglátásaikat azok is, akiknek eddig kevés felület jutott véleményük kifejtésére. A hatalom és az autoritás klasszikus elméletei jól ismertek a társadalomtudományokban. Az uralom jelenségének megragadása kapcsán a legtöbbet hivatkozott szociológus valószínűleg Max Weber, aki a Gazdaság és társadalom című alapművének első kötetében három uralomtípust különböztet meg, a karizmatikus, a bürokratikus és a tradicionális formákat. Farkas így foglalja össze ezeket: