Úgy vélem, az olvasó jó okkal teszi fel a kétkedő kérdést: vajon mit keres Arisztotelész (Kr. e. 385–322) és több más régi szerző egy olyan munkában, amely a retorikatanok társadalomtudományi státusára kíváncsi, hiszen amikor az ókor jeles szerzője megírta a Retorika című munkáját, híre-hamva sem volt a társadalomtudományoknak.1 De még a társadalom kifejezés sem volt ismert, és a retorikának is más volt a státusa, mint manapság. A klasszikus korban a retorikai gyakorlat az államiságnak volt a része, így hatása, de egyben értelmezése is az államiság összefüggéseiben jelent meg. A korabeli felfogás szerint az emberi közösségek léte nem terjed túl egy-egy adott állam határain, így a retorika egy „szűkített” társadalomra s annak közösségi létére vonatkozott. S tudható az is, hogy az állam és a társadalom fogalmi megkülönböztetése a 15. század környékén alakult ki. Ezt is figyelembe véve a két kifejezést szinonimaként használom, főleg a társadalomtudomány szempontjainak figyelembevétele okán. A klasszikus kor szerzőinek bevonása az elemzésbe tehát mindenképpen indokolt. Egyrészt gyakorlatias szemléletük okán, másrészt azért, mert egységben látták a rest és verbát, amit később elválasztottak egymástól. Arisztotelész Retorikáját sem azért érdemes tanulmányozni, mert előre látta a modern kori társadalomtudomány problémáit, s nem is azért, mert esetleg tett néhány kijelentést, ami passzol társadalmunk mai állapotára. A több mint kétezer éves munkában nem útmutatást találunk és nem is frappáns idézeteket a bennünket érdeklő tárgykörben – ennél sokkal fontosabb összefüggéseket.