Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Hangzás és hallgatás

Deleuze – aki addigra már megírta Proust-monográfiája második változatát, benne a felforgató transzverzális működés leírásával – ismerhette Barthes-nak A szöveg kijáratai című Bataille-olvasatát, ahogy Barthes is az 1970-es, a prousti jelvilágok dinamizmusát hozó Deleuze–Guattari-féle transzverzális olvasási modellt. Mindenesetre a Bataille-szöveg kijáratai közös teoretikus térben rendezik el a fragmentum, a rézsút olvasás és a hangzók kérdését, s ezzel Barthes annak a sajátos pragmatikai programnak a megfogalmazását adja, amely érdemben hozzárendelhető a strukturalista nyelvészet Deleuze- és Guattari-féle kritikájához, amely aztán Kafka összefüggésében a kisebbségi irodalom koncepciójában ölt testet. Ráadásul Deleuze a Mille plateaux megjelenését követő interjújában1 a nyelvészet fontosságát firtató kérdésre vázolja a nyelvészet átalakulásának belső ívét, amelyben kitüntetett szerepet tölt be Barthes, amennyiben „saját pragmatikát talált ki magának, egy olyan személyes nyelvet, amelyet belülről különféle körülmények, események és cselevések hatnak át”.2 Hasonló kontextusban kerül szóba a Párbeszédekben is, mint aki egymaga megvalósítja és fel is tárja a William Labov által kidolgozott nyelvészet téziseit:

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave