A CRAL sokoldalú tevékenységének történeti, átfogó bemutatására aligha vállalkozhatunk, de a Helikon tematikus számához1 leginkább kapcsolódó kutatások egy-egy csomópontját felvázolom a 2002 és 2010 között a központ irányítását ellátó, a CNRS és az EHESS felé egyaránt nyitott Jean-Marie Schaeffer munkáira támaszkodva. A CRAL honlapján elérhető bemutatkozás két markáns irányvonalat jelöl ki a filozófus-esztéta Schaeffer munkásságában: egyrészt a művészet és esztétika (a filozófiai esztétika története, művészeti és esztétikai fogalmak konceptuális elemzése), másrészt a művészet területéhez kötődő specifikus tárgyak tanulmányozását, amilyen például a fotografikus kép, a fikció, az elbeszélés, az irodalmi műfajok. A fikció kutatási projektjére visszatérve kiderül, miért van kitüntetett szerepe a fikciónak a kutatások integrálásában. A fikció ugyanis sokrétű – filozófiai, logikai, antropológiai, pszichológiai, nyelvészeti, művészetelméleti és irodalmi – tanulmányozás tárgya lehet egyszerre, hiszen nem kizárólagosan irodalmi tárgyról (noha gyakran azonosítják a fikciót az irodalommal), hanem egy pragmatikai kategóriáról van szó. A használat felől nézve, azaz nem normatív és deskriptív kategóriák alapján olyan, egymástól egészen eltérő dolgok minősülnek fikciónak, mint az individuális vagy kollektív játék, a színházi előadás vagy a film. Ez a pragmatista szemlélet egyébként Schaeffer minden munkáját áthatja, s kétségtelenül hozzájárult a korábbi paradigma, a szemiológiai és narratológiai kutatások stratégiai átalakulásához, amelyek a szándék és az immanencia felől közelítettek a vizsgált jelenséghez.