Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Előzmények

Gilles Deleuze munkásságát eltérő kritériumok mentén szokás korszakokra tagolni. A publikációk kronológiai rendjét követve először egy filozófiatörténeti korszakot különíthetünk el, amely megelőzi a saját filozófiát felmutató műveket. Ezt a rendet azonban felülírja a Félix Guattarival való 1969-es találkozás fordulatként értelmezett eseménye, amely szerint a Guattari előtti időszakot követi a közös írás új technikája, először Guattarival, majd másokkal, illetve Guattari 1992-es halála után, de valójában már 1981-től, a közös munkálkodásuk megszakadásától egy Guattari utáni jelentős időszak. A korszakolások azonban – bármely diszciplináris, tematikus, kronologikus stb. elvet kövessenek is – figyelmen kívül hagyják azt a sajátosan Deleuze-re jellemző tényt, hogy filozófiája a művészetekkel való viszonyban alakul, e viszonyból bontakozik ki: mondhatni a kibontakozásnak éppen e kinti, kívüli, e nem-filozófia a lehetőségfeltétele. A kinti szerepét Deleuze különféle korszakaiban eltérő intenzitással tölti be az irodalom, a képzőművészet, a zene és a film.1

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave