Általánosságban elmondható, hogy az alkalmazott nyelvészeti konferenciák idegen nyelvi szempontból újdonságértékű témája a nyelvvizsgáztatás kérdése lett. Erdős József a BME oktatójaként a kezdetektől fogva aktívan részt vett a nyelvvizsgarendszer kialakításában. A BME mindig is élen járt az újítások tekintetében, és nem volt ez másképp a nyelvvizsgák vonatkozásában sem. 1989-ben az Egyetemi Tanács június 12-i ülésére szóló előterjesztés tartalmazta azt a beszámolót, amely „Az idegen nyelvi oktatás koncepciója és feladatai” című egyetemi tanácsi napirend határozatainak végrehajtásáról szólt. A Beszámoló egyik dokumentuma szerint Pusztai Ferenc miniszterhelyettes elvtárs 126.374/1989. iktatószámú levelében engedélyezte, hogy a BME középfokú nyelvvizsga megszerzését írja elő a diploma megszerzésének feltételeként az 1989/1990-es tanévben az I. évre beiratkozó hallgatók esetében, szabadon választott nyelvből. Egyúttal az előterjesztő, dr. Matuscsák Tamás azt is kérte, hogy a Művelődési Minisztérium adja meg a BME számára a nyelvi vizsgáztatás és a nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának jogát alap- és középfokú, általános és szakmai anyaggal bővített nyelvvizsgák esetében. A rendszerváltás után meginduló „nyelvvizsgaláz” tehát a BME-t is elérte. A Nyelvi Intézetben folyó nyelvoktatás presztízsét az is emelte, hogy az 1992. szeptember 1. után tett nyelvi szigorlat a Budapesti Műszaki Egyetem mérnöki, üzemmérnöki szakjain nyelvvizsgaértékkel bírt: a jeles vagy jó eredményű szigorlat középfokú, a közepes és elégséges érdemjegy alapfokú államilag elismert nyelvvizsgának felelt meg [URL28]. Ezt követően a nyelvvizsgáztatással kapcsolatos változásokkal összhangban a BME kifejlesztette saját nyelvvizsgarendszerét (BME Nyelvvizsga), és 2000 óta önálló vizsgahelyként működik.