1985-ben tizenhárom nyelvtanár dolgozott a Nyelvi Intézet Magyar Nyelvi Csoportjában (Kigyóssy, 1985). Kinevezésük feltétele a Nyelvi Intézet Szervezeti és Működési Szabályzatában foglaltak szerint magyar és valamely idegen nyelv szakos oklevél megléte volt. Kialakították a kari felelősök rendszerét, akiknek alapvető feladatává vált az egyes karokkal való kapcsolattartás és a karon tanító nyelvtanárok munkájának összehangolása. 1970-ben hat kara volt a Műegyetemnek, ami azt jelentette, hogy nagy létszámú külföldi hallgatói populáció jelent meg a magyaroktatási rendszerben. (A jelenleg használt elnevezések szerint a Műegyetem karai alapítási sorrendben: 1782 – Építőmérnöki Kar; 1871 – Gépészmérnöki Kar; 1873 – Építészmérnöki Kar; 1873 – Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar; 1949 – Villamosmérnöki és Informatikai kar; 1951 – Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar; 1998 – Természettudományi Kar; 1998 – Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar.) Ez egyrészt oktatásszervezési, de akár a külföldi hallgatókat érintő nevelési feladatokat is jelentett. Az I. évesek számára az adott év elején úgynevezett beilleszkedési tanfolyamot tartottak (Hársné Kigyóssy 1978b). A Magyar Nyelvi Csoport tehát az Intézetben működő más idegen nyelvi csoportok munkájával párhuzamosan működött. Az éves munkaterv alapján kidolgozott szakmai továbbképzési programja tematikus volt. A programba bekerülő témákat a Csoport tagjai közösen határozták meg: például szöveglingvisztika, szövegtípusok, az aktuális mondattagolás kérdése. „A témák megközelítésének formái változatosak. Található közöttük meghívott neves szakértő előadása; a tárgyra vonatkozó magyar vagy idegen nyelvű szakirodalom ismertetése; ezekhez kapcsolódó viták, konzultációk; valamint a tanárok egyéni vagy csoportos kutatásainak eredményeiről tartott előadások, megbeszélések egyaránt. A szakcsoport foglalkozásain, amelyekre a tanévben havi két alkalommal kerül sor, tisztázódnak a követelményrendszer fejlesztésének elméleti alapjai; a gyakorlati oktatásmódszertani kísérletek tapasztalatai.” (Kigyóssy, 1985, 61)