A jogalkotó általában azért szabályoz egy területet, mert az érintett szabályozási tárgy által okozott hatásokat kívánja az ellenőrzése alá vonni. Ezek a külső hatások (externáliák) lehetnek a társadalomra vagy az egyénekre nézve pozitívak és előnyösek, vagy pedig negatívak, hátrányosak, néha kifejezetten veszélyesek. Nicolas Petit tanulmányában1 a mesterséges intelligencia által okozott külső hatásokat jellegzetességeik alapján három csoportba osztja. Az első csoport a helyi hatások (diszkrét externáliák) csoportja. A helyi hatások jellegzetességei, hogy azok általában személyesek, véletlenszerűek, ritkák vagy elviselhetők. Személyesek, mert a hatásaik az egyének szintjén jelentkeznek; véletlenszerűek, mert bármely harmadik személyt azonos valószínűséggel érinthetnek; ritkák, vagyis kis gyakorisággal fordulnak elő, végül pedig elviselhetők, mert nem rontják le teljesen az életminőséget, illetve nem javítják azt radikális mértékben. Ilyen lehet például, ha az önjáró felszolgálórobot nekimegy az egyik asztalnak, és kárt tesz a berendezésben, vagy ha a csomagkézbesítő drón nekirepül egy épületnek, és abban okoz kárt. Pozitív helyi hatás lehet az, ha a csomagkézbesítő drón kamerája segítségével észrevesznek és megakadályoznak egy készülő bűntényt.