Munkám Második kötetének négy részre tagolt fejezetei összesen tizenkét szerző munkáságát elemzik és mutatják be. Ez a szerkezet azzal jár, hogy munkám alapkérdését – vagyis azt, hogy miként tekinthető a nyelvtudomány a nyelven túli reális valóságról szóló tudománynak is, akár szemléletét, akár konkrét megoldásait tekintve – itt is a vizsgált szerzőkhöz, illetve munkáikhoz kapcsolódva igyekszik megválaszolni. Ennek következtében a válaszok nem tematikusan rendezettek, hanem olyan módon kerülnek kifejtésre, ahogyan a szerzők, többnyire egymástól függetlenül, olykor egymást átfedő módon ezeket a problémákat felvetették. Ez nem jelenti azt, hogy nem találjuk meg a legfontosabb kérdésfelvetéseket és válaszokat, csak éppen nem szépen rendezett tematikus formában. Ez a szórtság azonban előnye is lehet a könyvnek: inspirálhatja az olvasót a továbbgondolásra. Szeretném azonban a bevezetésben legalább jelezni, hogy melyek azok a témák s összefüggések, amelyek kirajzolják a társadalmi valóság tudományos vizsgálatának nyelvtudományi alapjait, és amelyeket az olvasó megtalálhat a könyvemben, igaz, különböző helyeken. Három ilyen általános alapvonást tudunk rögzíteni.