A második világháború után újjáalakult Jugoszláviában a szocialista és internacionalista ideológia segítségével fedték el az etnikai és vallási ellentéteket. Azonban Tito 1980-ban bekövetkezett halála után a tagköztársaságokban felerősödött a nacionalizmus. Az 1989-es alkotmánymódosítás megszüntette az autonóm tartományok (Koszovó és Vajdaság) különleges jogállását, a szerb központosítási törekvések pedig a horvát, szlovén, bosnyák és macedón tagköztársaságok ellenállását váltották ki. Az 1990–1991-es köztársaságközi tárgyalások nem jártak eredménnyel, mert a szerb vezetés (Szlobodan Milosevics elnök) maga mögött tudva a szerb dominanciájú jugoszláv néphadsereget, nem törekedett kompromisszumra. Szlovénia és Horvátország 1991. június 25-én, Bosznia-Hercegovina október 15-én, Macedónia pedig szeptember 17-én deklarálta elszakadását Jugoszláviától. A háború már júniusban elkezdődött: a jugoszláv néphadsereg támadást indított a szlovéniai határállomások ellenőrzésének átvétele érdekében, azonban Szlovéniának sikerült a tíznapos háborúban (június 27. – július 6.) kivívnia függetlenségét. Horvátországban 1991 júliusában szintén háború bontakozott ki (horvátországi háború, 1991–1995), mivel az ott élő szerbek Jugoszláviában kívántak maradni, amit Belgrád támogatott. A jugoszláv néphadsereg, a helyi szerb fegyveres erők és a Szerbiából beszivárgó szabadcsapatok könnyen elfoglalták a szerb többségű horvátországi területeket (az ország egyharmadát), hiszen a horvát nemzeti gárda technikai és létszámhátránnyal küszködött. Így 1991 decemberében független állammá nyilvánították a Krajinai Szerb Köztársaságot, amely kinyilvánította csatlakozási szándékát Jugoszláviához. 1992 januárjában tűzszünet lépett életbe, és a szemben álló felek tárgyalóasztalhoz ültek az ENSZ közvetítésével. Az ekkor megszületett Vance-terv a megszállt területek ENSZ-erők (UNPROFOR) felügyelete alá helyezését tartalmazta. Azonban a tárgyalásokon végül nem sikerült eredményre jutni, mivel a horvátok (Franjo Tudjman horvát elnök) ragaszkodtak Horvátország területi integritásához, autonómiát kínálva a szerb többségű területeknek, de a szerbek ezt elutasították.