Gyáni Gábor (1950–) a hazai történettudomány kiemelkedő személyisége. Az Osiris Kiadó 2006-ban megjelentetett egy kétkötetes terjedelmes szöveggyűjteményt Gyurgyák János és Kisantal Tamás szerkesztésében Történetelmélet címmel. Ennek Előszavában írják a szerkesztők, közhelyként aposztrofálva saját megjegyzésüket, hogy „a magyar történettudomány – a közvéleményről már nem is beszélve – hagyományosan érzéketlen volt a történetfilozófiai-történetelméleti kérdések iránt. Így volt ez már a 19. század végén, s így a századfordulón és a 20. század húszas-harmincas éveiben vagy éppen az ötvenes-hatvanas években. Idézetek sorával lehetne mindezt alátámasztani, hiszen erre panaszkodott már Marczali Henrik, s követték őt oly sokan a magyar történettudományban Szegfű Gyulától Gyáni Gáborig.”1 Az utóbbi pár évtizedben azonban némi változás következett be. „Mindenekelőtt Gyáni Gábor munkásságát kell kiemelni – írják a szerkesztők –, aki egymaga többet tett azért, hogy az elméleti-módszertani kérdések elfoglalják az őket megillető helyüket a magyar történettudományban, mint az egész történészcéh.”2 Gyáni könyvek és tanulmányok sokaságát szentelte a problémának, nem is visszhangtalanul, s ez a „többet tevés” vonatkozik a vele egyetértők (sőt munkáit továbbgondolók) és vitatkozók viszonylag népes táborára is.3