A dolgok olvasása mindig olyan tárgyra irányuló megismerési tevékenység, amelybe valaki ezt megelőzően valamilyen értelmet helyezett. Ilyen vonatkozásban még a természeti tárgyak sem „szűzen” állnak a rendelkezésünkre: a természetkutató mindig is egy adott tudományos hagyomány nyelve és gondolkodása alapján képes bármit is elmondani felfedezése tárgyáról. A társadalomban pedig különösképpen nincs olyan tárgy, amelyet ne érintett és formált volna valamilyenné más emberek értelemadó tevékenysége, legyen ez a valami műszaki produktum, művészi alkotás, cselekvés, esemény, intézmény. Vagyis minden emberi műnek van szerzője és alkotója, létrehozója és megszüntetője, formálója és megrögzítője. Az értelmező személy elvileg nem tehetne úgy, hogy értelmezésének tárgyai „az égből hullottak elé”, mint az esőcseppek vagy a meteoritok. Amit bárki társadalmi tárgyként értelmez, annak vannak létrehozói, akik megformálták s olyanná tették, amilyennel éppen valaki találkozik. Nyilvánvalóan így van ez az irodalmi és a tudományos szövegek esetében is, itt aztán különösképpen ez a helyzet, hiszen pár száz éve már a szövegeknek néven nevezett szerzője is van.