Lucien Goldmann (1913–1970) az egyik legnagyobb hatású strukturalista alapállású marxista gondolkodó volt. Romániában született, de munkásságát Franciaországban fejtette ki, ami egyaránt magában foglal politikatudományi, filozófiai, szociológiai és irodalomkritikai munkákat.1 Saját tudományos alapállását „genetikai strukturalizmusnak” nevezte, amely azonban alapvetőn különbözik attól a formalista-strukturalista attitűdtől, amelyet könyvünk első részében elemeztünk, és ami különösen népszerű volt Franciaországban. Ugyanis Goldmann a tudati struktúrákat erőteljesen hozzáköti a társadalom konkrét létviszonyaihoz, ezekből eredezteti és ezek által meghatározottnak gondolja. Míg Lukács György – akinek a nézetei erőteljesen befolyásolták a felfogását, sőt Lukács tanítványának vallotta magát – a lét és tudat viszonyában a tudat tükröző természetét hangsúlyozta, addig Goldmann a létviszonyok tudatot determináló szerepét vizsgálta. Úgy vélte, hogy a vision du munde (a világnézet vagy világszemlélet) egy-egy társadalmi csoporthoz tartozó, az ő létviszonyaik által meghatározott, koherens mentális struktúra, amely legkifejlettebb formában filozófiai és irodalmi művekben ölt testet. Goldmann legismertebb munkája A rejtőzködő isten (1956), amely címe ellenére nem vallásfilozófiai értekezés, éppen ezzel foglalkozik: nagyszabású elemzés és vízió a strukturális társadalmi tudat genealógiájáról.