Bácsi Enikő

Kérés- és bocsánatkérés-stratégiák a középmagyar korban


A bocsánatkérés beszédaktusa a nemzetközi szakirodalomban Olshtain és Cohen modellje alapján

Az 1982-ben megkezdett CCSARP (Cross-cultural Study of Speech-Act Realization Patterns) nemzetközi vállalkozás a bocsánatkérés beszédaktusát is tanulmányozta nyolc nyelvben (Blum-Kulka–House–Kasper 1989). A diskurzuskiegészítő tesztek segítségével végzett kutatásokból kirajzolódtak a különböző nyelveket beszélők, a más kultúrákhoz tartozók bocsánatkérési jellegzetességei. Az egyes nyelvekben az IFID-stratégiák alkalmazásakor csak az explicit bocsánatkérési módok közötti választásban fogalmazódott meg eltérés, megjelenésüknek arányában nem (Olshtain 1989: 166). A CCSARP-írások alapján a második leggyakrabban előforduló típusként a beszélő felelősségét beismerő alakok [2] tarthatók számon, a megnyilatkozók több mint fele vállalta fel valamilyen módon elkövetett tettét. Ezt bizonyították a német, a kanadai francia, az ausztrál angol és a héber megnyilatkozók által használt bocsánatkérési kategóriák is. Az utóbbi három nyelv esetében a hiba beismerése [2a], valamint annak tudomásul vétele, hogy a hallgatónak jár a bocsánatkérés [2c] töltött be hangsúlyos szerepet. Míg a magyarban 10,9% a maximum ezeknél a csoportoknál, a három másik nyelvben ez az adatszám bizonyult a legalacsonyabbnak (Olshtain 1989: 168–170). Magyarázkodásra [3] példa csak elvétve, 10% alatt volt megtalálható ezekben a nyelvekben. Nem volt ez másként a hiba kijavításának, jóvátételének felajánlásakor [4] sem (Olshtain 1989: 164–170; ezekről bővebben magyarul: Szili 2004: 146–153).

Kérés- és bocsánatkérés-stratégiák a középmagyar korban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 991 8

A könyv a kérés beszédaktusát és az ahhoz kapcsolható jelenségek – a kérés udvariassága és a bocsánatkérés – megfogalmazásának módjait vizsgálja a középmagyar korban, történeti szociopragmatikai keretben. A mű arra keresi a választ, hogy az elemzett korszakban megállapíthatók-e a kérés és a bocsánatkérés nyelvi megformálását illetően jellegzetességek, „szabályok”, és ha igen, mik azok; milyen eltérések és hasonlóságok mutatkoznak a kérések és a bocsánatkérések pragmatikájában és nyelvi megkonstruálásának módjában a különböző társadalmi csoportoknál; mely megfogalmazási módok számítottak helyénvalónak, udvariasnak és udvariatlannak a kérések kapcsán. A kutatási kérdések megválaszolásához az írás többféle elméletből igyekszik megtalálni azokat a szempontokat és fogalmakat, amelyek segítségével árnyaltabban értelmezhetők a feltárt jelenségek. Azért, hogy valóban átfogó és hiteles képet adjon a középmagyar kori kérésekről és bocsánatkérésekről, tárgyául különböző típusú 16–18. századi misszilisek szolgálnak: nemesi, peregrinus- és jobbágylevelek, ezáltal lehetővé válik az eltérő társadalmi csoportok kérési és bocsánatkérési módjainak összevetése is. A kutatás célja a 16–18. század nyelvhasználatáról meglévő tudásunk gyarapítása, az alkalmazott módszer mentén a történeti és a mai magyar nyelvi eredmények összevethetőségének megteremtése, továbbá a nyelvhasználat megvizsgálásán keresztül még pontosabb kép kialakítása a korabeli társadalmi viszonyokról, a hétköznapi emberek életéről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bacsi-keres-es-bocsanatkeres-strategiak-a-kozepmagyar-korbana//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave