A bűnügyi szakirodalom két fő vonatkozásban használja a kriminálpolitika fogalmát: egyrészt a bűnügyi tudományok egyik ágát, másrészt pedig azt a gyakorlati tevékenységet jelenti, amelynek során az állam a bűnözés kezelésére a kriminálpolitika mint tudományos diszciplína elveit és ismereteit alkalmazza. A kriminálpolitika önálló tudománnyá válása még várat magára, azonban a társadalompolitika, a társadalomirányítás részeként az államok a gyakorlatban alkalmazzák. Ennek megfelelően a kriminálpolitika a már elkövetett bűncselekményekre adott, illetve adandó büntetőjogi válaszstratégiák gyűjteménye. Ebben az értelemben a társadalompolitikán belül, a jogpolitika részeként a hatályos büntetőjog reformjával és a bűncselekmények kontrolljának eszközeivel foglalkozik. Tekintve, hogy a bűnözésre nemcsak a bűnüldözésben és büntetőjogi felelősségre vonásban megtestesülő válaszokat lehet adni, azoknál gyakran olcsóbb, racionálisabb és humánusabb a bűnözés megelőzése, ezért a kriminálpolitika a büntetőjogi eszközök elkerülésének lehetőségét is vizsgálja, különös tekintettel a lehetséges szociálpolitikai és biztonsági intézkedésekre. A kriminálpolitika számos alrendszer összessége, területei: a jogalkotás, a bűnüldözés, a közvádlói, valamint az ítélkező tevékenység és végül a büntetés-végrehajtás. Ehhez szolgál megfelelő háttértudással a kriminológia.