A fiatalkorúak prostituálódásának egyik súlyos problémája, hogy a magyar jogi szabályozás következetlen, helyenként ellentmondásos (Szomora 2013; Gál 2013). A 2013-ban hatályba lépett új Btk. önálló tényállása mutatja, milyen fontossá vált ez a kérdés. Ugyanakkor, amíg a gyermekprostitúció korhatárát a Btk. a tizennyolcadik életévhez köti, addig a szabálysértési törvény szerint a tiltott prostitúció a tizennégy és tizennyolc év közötti személyekre is érvényes. Mindez azt jelenti, ha a tizennyolc év alatti személy megszegi a szabálysértési előírásokat, a ki nem fizetett pénzbüntetése akár elzárással is járhat, azaz elkövetőként kezelik. A fiatalkorúakkal kapcsolatba kerülő rendőrök szerint a statisztikákon nem látszik ugyan sem növekvő, sem csökkenő irányú változás, de megfigyelhető, hogy egyre fiatalabbak a prostitúcióval foglalkozók, egyre gyakoribb a prostitúció a tizenegy-tizenkét éves, intézetből, gyermekotthonból szökött, vidéki gyerekek között (Gyurkó–Virág 2009). Legtöbbjükkel a családja nem törődik, törvényes képviseletük sem stabil, könnyű prédái striciknek, „udvarlóknak”, tapasztaltabb barátnőknek. Esetükben gyakoribb a hatósági feljelentés, ugyanakkor vallomásaik ingatagok, kiforratlan személyiségük megbízhatatlan, kötődésigényük, szeretetéhségük következetlen tanúvallomásokat hoz. A gyermekvédelmi szervezetek, a gyermekotthonok szakemberei sem tudják kezelni őket, miután szinte állandó szökésben vannak, egyik helységből a másikba, sőt külföldre vándorolnak, vagy utaztatják őket. A rendőrségi megfigyelések alapján újfajta prostitúció van elterjedőben. A tizenhat-tizenhét éves középiskolás, középosztálybeli, jó családból való lányok saját elhatározásukból vagy náluk alig idősebb, hasonló szituációban lévő fiúk segítségével idősebb férfiak társaságát keresik szórakozóhelyeken, de lakásra is eljárnak. Tarifájuk egy órára meghaladhatja a száz-százötvenezer forintot is.