A társadalmi bűnmegelőzéssel kapcsolatban a TBNS kijelentette, hogy az mindenekelőtt az állampolgárokat és közösségeiket közvetlenül sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények csökkentésére irányul. Hozzátette azonban azt is, hogy „[e]mellett magában foglal a bűnözés egyes megjelenési formáival (szervezett bűnözés, nemzetközi migrációval összefüggő bűncselekmények egyes típusai) szemben minden olyan összehangolt vagy célzott tevékenységet, amelyekbe az állampolgárok, azok természetes közösségei, a civil szervezetek, az egyházak bevonhatóak és aktivitásukkal a közbiztonság javítható, ennek érdekében a közösségi kohézió erősíthető”.1 Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy a nemzetközi szervezetek is különbséget tesznek a hagyományos bűnözés, valamint a speciális, súlyos bűnözés kezelési és intézményrendszere között (Borbíró 2016, 817). A differenciált bűnmegelőzési rendszer megteremtésének követelményét elsőként 2000. október 29-én a Hippokratészról elnevezett, az Európai Bizottság által javasolt bűnmegelőzési program fogalmazta meg. Ennek alapján „a társadalmi, a közösségi jellegű bűnmegelőzési reakciók a »hagyományos«, a lakosság közbiztonsági közérzetét közvetlenül befolyásoló jelenségekkel kapcsolatban bizonyultak hatékonynak. A szervezett bűnözés, a nemzetközi szervezett bűnözés, a terrorizmus új kihívásaival szemben elsősorban a bűnüldöző szervek szakmai fejlesztése, hazai és nemzetközi kooperációja biztosíthat hatékonyabb védelmet.”2 Az NBS alapvetően szintén a hagyományos, illetve a gyakran előforduló bűncselekmények megelőzésére koncentrál. Ebből következően nem foglalkozik azokkal a kriminális jelenségekkel (például a környezetkárosító, a korrupciós jellegű és a gyűlölet-bűncselekmények megelőzése), amelyek megelőzése, kezelése az állami szervek speciális felkészültségét igényli.