Skogan (1988) a következőképpen vázolta fel a közösségi bűnmegelőzési mozgalom (community crime prevention movement) megjelenését az Egyesült Államokban. A közösségi bűnmegelőzési mozgalom a rendőrség és a közösségi szerveződések közötti együttműködésre helyezte a hangsúlyt. Azon a megfigyelésen alapult, hogy egy demokratikus társadalomban a rendőrség egymagában nem tud hatékonyan fellépni a bűnözés ellen. Az 1960-as évek végén széles körben elterjedt az a nézet, amely szerint a fokozódó bűnözés visszavezethető a társadalom szétesettségére, és annak lenyomata, hogy a korábban az emberek viselkedését befolyásoló tényezők (munka, templom, iskola, család és hagyományos értékek) mind háttérbe szorultak. Megoldásnak tűnt a szerveződés megújítása a környék lakóinak bevonásával az önkéntes, kollektív fellépésbe a bűnözés ellen. Olyasmik jöhetnek szóba, mint például az ingatlan megjelölése a betörők elriasztása érdekében, szomszédsági figyelő mozgalmak és lakossági járőrök szervezése, a helyi üzletek védelme bolti lopás és betörés ellen, a bűnözőket vonzó közterületek „kisöprése”, továbbá szembeszállás a csavargással és a köztéri alkoholfogyasztással, amely sokszor verekedés és piti bűncselekmények forrása. A lakosokból szerveződő csoportok felvehetnék a harcot a rongálással például takarítási és javítási kampánnyal, és úgy, ha nyomást gyakorolnának a városi hivatalokra, hogy azok jobb szolgáltatást nyújtsanak. Be lehetne vonni a fiatalokat felügyelettel megtartott rekreációs programokba. Amikor a lakosok ilyen szerepet vállalnak a közösség biztonságának javításában, a rendőrség számára nem elérhető erőforrást és tapasztalatot tudnak átadni. A közösségen alapuló bűnözés elleni programok rendkívül népszerűek voltak az 1970-es évek végén. 1981-ben az amerikai lakosság 12%-a állította magáról, hogy tagja valamely lakossági bűnmegelőzéssel foglalkozó csoportnak (Skogan 1988; Skogan 2008, 45).