Az internet szabályozása ‒ összetett természete miatt ‒ a kormány, a magánszektor és a civil szféra komplex együttműködését igényli. A szabályozásban ennek megfelelő egyensúlyoknak kell érvényesülniük. A túlzott kormányzati szabályozás az internet rigiditását, a magán- és civil szféra korlátozását, a piaci vonulatokhoz idomuló gazdasági szereplők és civil szerveződések alulról szerveződő rendelkezéseinek túlsúlya pedig a piaci és gazdasági szereplők önös érdekének érvényesülését eredményezné. Az internetszabályozás egyensúlyi állapotának fenntartásához azonban minden résztvevő szerepének jelenléte szükséges. Ezért a kormány hatásköre sokkal inkább a jogi eszközök megalkotása, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás, a magánszféráé pedig a biztonságos szolgáltatások, eszközök (szolgáltatás és gyártás) megteremtése, a biztonságtudatosság megerősítése, az információmegosztás, szűrés, monitorozás, valamint a jelzések és bejelentések megtétele. Az előbbi esetében inkább a központi szabályozás (közszféra), az utóbbiban az önszabályozás (magánszféra) érvényesül (Parti–Kiss 2016). A folyamatosan változó kibertérben a bűnmegelőzésnek is kiemelkedő szerepe van, amire a nemzetközi irányelvek, hazai stratégiák és jogszabályok is tisztán rámutatnak. A globális, európai uniós együttműködésen alapuló kezdeményezések, illetve az állami és a civil szervezetek által indított megelőzési programok több irányba kanalizálódnak. A megelőzésben való részvétel szükségessége és az ezzel járó feladatok egy része szükségképp legyűrűzik a mikroszférába is, voltaképp az oktatási és családi közegekbe.