A fokozott ellenőrzés elrendelését alapos előkészítő munkának kell megelőznie. A tervezés során az adott terület közbiztonsági helyzetének felmérésén és az aktuális problémák számbavételén kívül számos további szempontot kell figyelembe venni. Különösen indokolt a lakossági, közösségi jelzések és igények figyelembevétele, hiszen a rendőri tevékenységnek alapvetően ezen igényeknek kell megfelelnie. A körültekintő előkészítés már csak azért is fontos, hogy a rendőrök „hálóján” lehetőleg azok akadjanak fenn, akiknek intézkedés alá vonása a fokozott ellenőrzés céljaira figyelemmel ténylegesen indokolt. Ha nem így járunk el, akkor az erőforrásokat gyakorlatilag felesleges intézkedésekre pazaroljuk, amelyek ráadásul jogsértők lehetnek, és az állampolgárok rendőrségbe vetett bizalmát is alááshatják. Az áthelyeződés jelenségének lehetőségét is figyelembe kell venni (erről lásd Korinek 2010, 134–136), hiszen a fokozott rendőri jelenlét és tevékenység hatására a kriminális jelenségek más területre tevődhetnek át. Bizonyos idő elteltével az adott terület fokozott rendőri kontrolljának fenntartása már nem célravezető, mivel a potenciális elkövetők hozzászoknak, alkalmazkodnak, jogsértő tevékenységüket más helyre telepítik át, vagy máskorra időzítik. A szakmai tapasztalatok azt mutatják, hogy a megnövelt rendőri létszámmal és a demonstratív rendőri tevékenységgel „ki lehet söpörni” egy területet, de számolni kell azzal, hogy az adott probléma máshol jelenik meg. Ez történt a Józsefvárosban is, ahol az 1990-es évek második felétől kezdődően folyamatosan végrehajtott nagyszabású rendőri akciók, valamint az 1999-ben átadott térfigyelő rendszer1 működtetésének hatására az úgynevezett „kocsisorról” a prostituáltak és a köréjük szerveződő bűnözői csoportok is kénytelenek voltak távozni. Ezzel azonban a prostitúció nem szűnt meg a Józsefvárosban, csak kijjebb szorult, illetve idővel jelentős részben áthelyeződött a főváros más kerületeibe. Javasolt modellként vissza kell utalnunk a rendőrségi működési formáknál tárgyalt problémaközpontú rendészetre, amely a bűnözés elleni küzdelem stratégiájának kidolgozására szolgáló elemző módszer (Berei 2014). A problémaközpontú rendészet a hagyományosan értelmezett bűncselekmények bűnelkövetési mintáival foglalkozik, a bűncselekményeket pedig a rendőrség információs bázisára alapozva azonosítják (Skogan–Frydl 2004, 90). A rendőrség feladata, hogy elemzésnek vesse alá a közösség problémáit, széles körben kutasson hatékony megoldás után, és utólag értékelje erőfeszítéseinek hatékonyságát (Skogan–Frydl 2004, 243).