A kötődéselmélet a deviáns cselekvések mögöttes okait magyarázó legfontosabb pszichológiai megközelítések egyike. A személyiségfejlődési folyamatokra irányuló kötődéselmélet John Bowlby (1907–1990) angol származású pszichiáter nevéhez fűződik, aki az anya és gyermek között kialakuló kapcsolatot a szocializáció egyik elemi részének tartotta. Bowlby szerint a gyermek veleszületett szükséglete, hogy csecsemőkorban és korai gyermekkorban (0–2 éves kor) egy olyan szoros kapcsolatot alakítson ki gondozójával, amely érzelmi biztonságot nyújt számára (biztonságos kötődés). A kötődés olyan evolúciós szükséglet, amely a túlélés egyik alappillére, és a legerősebb velünk született késztetések egyike. A biztonságos kötődés az első két évben alakul ki, különböző szinteket elérve, viszont a kapcsolat minőségét nagyban meghatározza a szülői viselkedési minta értéke és a gyermek jelzéseire történő válaszreakció, vagyis a pontos és azonnali visszacsatolás. Az, ha a gyermek és gondozója között a biztonságos kötődés nem alakul ki vagy sérül, a gyermek esetében érzelmi vagy pszichés zavarokat okoz, ami generálisan meghatározza érzelmi életének további szakaszát. A kötődés sérülése esetén az is megtörténhet, hogy a gyermek érzelmileg eltávolodik, bizalmatlanná válik, és ezt a mintát követve Bowlby szerint antiszociális életmód kialakítására lehet hajlamos. A biztonságos kötődés számos súlyos bűncselekmény hátterében álló ok, főként az érzelmi sivárságra, az empátia hiányára, az érzelemmentességre épülő cselekvések esetében.