A szubkultúra klasszikus értelemben a heterogén társadalom részeként definiálható közösség, amelynek normarendszere a legtöbb esetben eltér a társadalmi többség normarendszerétől, tagjai a közösségük által képviselt értékrendszer mentén értelmezik önmagukat. A kisebb közösség sajátos értékek mentén megformált magatartási mintázatot vár el tagjaitól, ami egy eltérő életformát eredményez, és nem feltétlenül negatív hatású a domináns társadalomra nézve, vagyis nem célja az uralkodó társadalmi normák elleni aktív működés. A szubkultúrák lehetnek vallási, nemzeti, etnikai alapon szerveződő közösségek, amelyek optimális működésük esetén inkább értékessé, mintsem hátrányossá teszik a társadalmi közösségek együttélését, szemben a deviáns szubkultúrákkal, amelyek kimondottan az uralkodó normákkal ellentétesek. A kriminológusok és a szociológusok már közel egy évszázaddal ezelőtt világszerte vizsgálták a deviáns szubkultúrákba tömörülő fiatalkorúak formációinak természetét. A deviáns bandák főbb meghatározottságait a sutherlandi szociális tanulásban, a mertoni feszültségelméleten alapuló státuszfrusztrációban, a társadalmi kontroll hiányában, a bűnelkövetés eszközeihez való hozzáférés és a lakóterület adta lehetőségekben vagy épp a csoport sajátos szellemiségének elemeiben látták. A bűnöző bandákról eddig alaposan összegyűjtött ismeretek a modern kriminológiai kutatásoknak is jól alkalmazható elméleti alapjai. A legjelentősebb szubkultúra-kutatások az 1950-es évektől indultak az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, ahol a háborús időszakot követően egyre nehezebben kezelhető problémát jelentett a fiatalkorú normasértő bandák szerveződése és működése. A bandaképződés mindkét társadalomban megszólította az eziránt érdeklődő szociológusokat és kriminológusokat. A kutatók számos empirikus kutatással reagáltak, amelyekből a mai napig kiemelkedő elméletek születtek. Ezek közül a kriminológia tudományát több szubkultúra-elmélet is gazdagította, többek közt Albert Cohen klasszikus szubkultúra-elmélete, Richard Cloward és Lloyd Ohlin által megfogalmazott eltérő lehetőségek elmélete, valamint Thorsten Sellin kulturáliskonfliktus-elmélete.