Lipták-Pikó Judit

Teória és praxis

Fantom és fikció Marie Darrieussecq regényeiben és elméleti írásaiban


Gérard Genette műfajrendszerezése

Az eddigiekből kitűnik, hogy az önfikció műfajelméleti szempontból azért problémás, mert egyrészt a szerző és az olvasó között nem jön létre egyértelmű paktum, másrészt mert faktuális és fikciós szövegekre jellemző formai kritériumok keverednek benne. Mit érthetünk részletesebben ez utóbbi alatt? Gérard Genette, a francia narratológia egyik legismertebb képviselője narratív tipológiai szempontból elemzi irodalmi művek struktúráját Figures III című művében.1 Genette az önfikcióról először az 1991-ben megjelent Fiction et diction-ban tesz említést,2 amikor – Lejeune szerző/olvasó/főhős hármasával ellentétben – a szerző/narrátor/főhős alakjai által behatárolt háromszögekben tipologizálja a különböző elbeszélésformákat. Az alábbiakban a homodiegetikus narrátor olyan narrátort jelöl, aki része az általa bemutatott diegézisnek (az elbeszélés tér-idejének), ez általában egyes szám első személyű elbeszélést von maga után („én-elbeszélés”), ezzel szemben a heterodiegetikus narrátor nem része az általa bemutatott diegézisnek, azon kívül áll (egyes szám harmadik személyű elbeszélés jellemző rá, „ő-elbeszélés”).3

Teória és praxis

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 664 002 6

Marie Darrieussecq francia írónőt (1969– ) érzékeny látásmódja és poétikus stílusa különbözteti meg a kortárs francia irodalmi szcéna többi szerzőjétől. A Teória és praxis – Fantom és fikció Marie Darrieussecq regényeiben és elméleti írásaiban az írónő 1996-tól 2010-ig megjelent elméleti és szépirodalmi műveinek elemzését tűzi ki célul: egyrészt körüljárja és kontextusba helyezi az írónő számára fontos elméleti fogalmakat, másrészt négy regény elemzését közli, amelyekben a klasszikus, tematikus-feminista regényolvasatokon túllépve a fantom alakjának dinamikus, intenzív mozgásának megfigyelése kerül a középpontba. A könyv problematizálja a fikció – és különböző deklinációinak, így az önfikció, a plágium, a fantasztikum – olvasási és értelmezési módjait. Kitér továbbá két másik fogalom, a stílus és a klisé taglalására, amelyek Darrieussecq számára kardinális módon határozzák meg az írói-kreatív folyamatról szóló megnyilatkozást. Végül pedig górcső alá veszi a Darrieussecq kapcsán oly sokszor emlegetett fantomot, és három különböző értelmezési síkon igyekszik vizsgálni azt, ezzel a közelolvasással megmutatva a darrieussecq-i írásmód összetettségét és rejtett potencialitásait, implicit módon pedig a fikció, a stílus és a kliséelmozdítás működésmódjait.

Lipták-Pikó Judit 2018-ban védte meg azonos című doktori disszertációját a Szegedi Tudományegyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskolájának hallgatójaként Gyimesi Timea egyetemi docens vezetése alatt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/liptak-piko-teoria-es-praxis//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave