A magyar közoktatásban a reformpedagógiai és alternatív pedagógiai eszmék nem előzmény nélküliek. A mai alternatív iskolák között több is a rendszerváltás előtti időszakban zajló fejlesztőmunka eredményeként született meg és élte túl a rendszerváltást. A reformpedagógia a 20. század elején, különösen az első világháborút követően Magyarországon is terjedni kezdett. A fővárosban az első Montessori-pedagógiával dolgozó óvoda 1912-ben nyitott meg, Bélaváry Burchard Erzsébet 1927 és 1944 között Montessori-óvodát, 1928 és 1941 között Montessori-iskolát vezetett Budapesten. Kenyeres Elemér közreműködésével 1933-ban alakult meg a Magyar Montessori Egyesület. Az új nevelés egy másik kiemelkedő intézménye Vajkai Júlia Éva Save the Children Fund budapesti munkaiskolája, amelyhez az 1920-as években 16, főleg Budapest munkásnegyedeiben működő iskola tartozott (ajánlott irodalom Vajkai Júlia Éva: Népnevelés a gép századában). Az első magyarországi Waldorf-iskola 1926 szeptemberében kezdte meg működését, azonban 1933-ban Adolf Hitler hatalomra kerülésével a Németországból érkezett tanárokat hazájukba rendelték, így 1933-tól 1988-ig Magyarországon Waldorf-intézmények nem működtek. 1929 és 1944 között működött a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola gyakorló polgári iskolája, amelyet a reformpedagógia cselekvésközpontúságára tekintettel a közbeszédben Cselekvő Iskolának neveztek.