Mivel hangsúlyozza az iskola és a társadalom közötti szoros kapcsolatot, Kerschensteiner oktatásireform-elképzelései értékesek a ma iskolaügye számára is. Kerschensteiner volt az egyik első pedagógiai gondolkodó, aki a szakoktatást bekapcsolta az általános oktatásba, segített felismerni a nevelés jelentőségét a főleg vagy kizárólag fizikai munkát végzők szempontjából. Elméletével és gyakorlatával felértékelte a manuális tevékenységet, azt morálisan keretezte, a gyakorlathoz módszertant és példát adott. A kooperatív, önálló és önértékelésen alapuló tanulás hangsúlyozásával előtérbe helyezte az együttműködés és szolidaritás értékeit. Georg Kerschensteiner érdeme az általános és a szakoktatás között Humboldt óta fennálló ellentét feloldása. Életművében rá kívánt mutatni, hogy az államelmélet fontos eszménye az erkölcsi közösség megvalósítása. Ezt az eszmét pedagógiává és a munkaiskola gyakorlatává transzformálta. Kerschensteiner szerint elemi szinten az oktatásnak nem kizárólag az ismeretek átadására kell összpontosítania, hanem gyakoroltatnia kell a manuális tevékenységet; azt következetesen be kell építeni a mindennapi oktatás gyakorlatába. A munkatevékenységnek a fejezetben kifejtett kritériumoknak és lépéseknek kell megfelelni, a munka pedagógiai szempontból csak ebben az esetben értékes. Kerschensteiner reformpedagógusként az iskolát úgy kívánta átalakítani, hogy a manuális/munkatevékenység a szolidaritás előmozdítását szolgálja, ezen keresztül felelős, erkölcsös, az etikus állam megvalósítását segítő polgárokat neveljen. (Koerrenz és mtsai, 2018) Munkásságát Eduard Spranger folytatta, aki a munkán keresztül történő nevelés kultúrfilozófiai szemléletét vallotta.