Deme Andrea: A magánhangzók változatossága a magyarban
›
2. Háttér
›
2.5. A magánhangzók közötti koartikulációt módosító tényezők
›
2.5.3. Prozódiai kiemelés: a hangsúly szerepe
›
2.5.3.1. A szintaktikai és prozódiai szerkezet a magyarban

2.5.3.1. A szintaktikai és prozódiai szerkezet a magyarban

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar nyelv a mondathangsúly és a V-V koartikuláció összefüggésében a sokat vizsgált angollal szemben kötelezően szintaktikai fókuszjelölő nyelv. Ennek értelmében a magyar mondatban a kiemelés kötelezően szórendi sajátosságokkal fejeződik ki, és a mondat legkiemeltebb (legprominensebb) eleme az ige előtti fókusz, illetve az ebben a pozícióban álló szó. Ezzel szemben a germán nyelvek, például az angol, prozódiai fókuszjelölő nyelvek, ahol a kiemelés azonos szórend mellett az eltérő elemekre pozicionált prozódiai (szupraszegmentális) kiemelés segítségével történik (Genzel et al. 2015). Mindennek a következményeképpen az várható, hogy a magyar nyelvben a prozódiai elemek korlátozottabban vesznek részt a (mondatszintű) kiemelésben, amire korábbi kísérletes eredmények utalni is látszanak (Mády–Kleber 2010).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar nyelvben ezen túlmenően a szószintű kiemelés kötött, ami azt jelenti, hogy a szóhangsúly alapesetben az első szótagon jelenik meg (Siptár–Törkenczy 2007), tehát bejósolható az előfordulása. Ezzel szemben az angol szószinten változó vagy másként mozgó hangsúlyozású nyelv, tehát szavanként eltér/eltérhet a hangsúly helye a szóban (Markó 2017), ami tehát ily módon nem is bejósolható. A magyarban továbbá a hangsúly nem jár a magánhangzók fonológiai redukciójával (Gósy 1997), szemben számos más nyelvvel, például az angollal is, ahol a hangsúlytalan szótagokban gyakran redukáltak a magánhangzók (IPA 1999), ami (általában) abban manifesztálódik, hogy a hangsúlytalan szótagi magánhangzók centralizáltabbak, tehát minőségük a hangsúlyos szótagiakhoz képest beljebb helyezkedik el az artikulációs-akusztikai magánhangzótérben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti okokból nem egyértelmű, hogy azok az eredmények, amelyeket korábban más vizsgálatokban az angol nyelvre kaptak, reprodukálódnak-e a magyar nyelv viszonylatában. Ennélfogva a magyar nyelv bevonása egyértelműen tágítja a magánhangzók közötti koartikulációról, illetve a V-V koartikuláció és a hangsúly összefüggéseiről szóló ismeretek horizontját. A fonológiai redukció hiánya a hangsúlytalan szótagban ráadásul kifejezetten alkalmassá teszi a magyar nyelvet arra, hogy a V-V koartikulációban graduálisan jelentkező koartikulációs hatásokat, illetve a hangsúly moduláló szerepét elemezzük ebben a folyamatban. Nem kell ugyanis számolnunk fonológiai, kategorikus minőségbeli eltérésekkel a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokban, és összevethetők lehetnek azonos minőségű magánhangzók ebben a pozícióban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel azonban a szóhangsúly helye a magyarban kötött, és mondathangsúlyos csak szóhangsúlyt is mutató szó lehet, ezért a mondathangsúly hatása kizárólag a szavak első szótagján, tehát szóhatáron (szókezdetben) vizsgálható. Ennek következtében a valódi szavakban lefolytatható elemzések korlátozottak (lásd 3. fejezet), és egyebekben is megszorított az, hogy a hangsúly helye és a koartikuláció iránya mint változók mely kombinációkban vizsgálhatók a magyarban kontrollált körülmények között (lásd 4–5. fejezet).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave