Általánosságban a beszéd mindkét vetületében nagyobb változatosságot találtunk az /u/-ban (RSDakusztikum = 13,36±15,23%; RSDartikuláció = 7,53±5,82%), mint az /i/-ben (RSDakusztikum = 11,32±11,09%; RSDartikuláció = 6,77±3,70%). A kevert modellek ugyanakkor nem mutatták a magánhangzó-minőség hatását szignifikánsnak. Mi több, az akusztikai adatokban (8. ábra) egyetlen további szignifikáns hatást sem találtunk, míg az artikulációs adatokban a magánhangzó-minőség és a hangsúly interakcióban látszott befolyásolni az eredményeket (F(1, 189) = 15,06; p < 0,001) (9. ábra). Az interakciós hatás annak az eredményeképpen állt elő, hogy a hangsúly a várakozásokkal ellentétben nem csökkentette, hanem növelte az /u/ megvalósulásaiban tapasztalható változatosságot (RSD dorzum/u/ = 6,44±3,02%; RSD dorzum/ˈu/ = 8,62±5,77%), ami a post hoc elemzés szerint szignifikáns eltérést eredményezett a két csoportban (p < 0,05), de – ennél kisebb, statisztikailag nem szignifikáns mértékben ugyan, mégis – csökkentette a változatosságot az /i/-ben (RSD dorzum/i/ = 7,11±2,46%; RSD dorzum/ˈi/ = 6,42±3,47%).

Bár az akusztikai adatokban a különbségek nem szignifikánsak, érdekes megjegyezni mégis, hogy ezek a fentiek (az artikulációs eredmények) ellentétét mutatják: a hangsúly valamelyest csökkentette a változatosságot az /u/-ban (RSD F2/u/ = 14,08±14,68%; RSD F2/ˈu/ = 12,66±9,89%), és növelte a változatosságot az /i/-ben (RSD F2/i/ = 10,89±7,79%; RSD F2/ˈi/ = 11,75±10,22%). Általánosságban, a beszéd mindkét vetületében az /i/ megvalósulásait kevésbé befolyásolta a hangsúlyhelyzet mint kondíció, mint az /u/ realizációit, tehát kisebb különbségeket találtunk az /i/ esetében a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok között, mint az /u/ esetében.

 

Amint azt a korábbiakban már bemutattuk, az aszimmetrikus, koartikuláló helyzetekben nagyobb változatosságot tapasztaltunk, mint a szimmetrikus, nem koartikuláló, neutrális helyzetekben (az artikulációban és akusztikumban egyaránt), ennélfogva a kontextusok közötti szóródás (ami ezeket a változatosságokat együttesen, átlagolva kezeli) értékét tekintve valahol a kettő között kell, hogy elhelyezkedjen. Amint a 3. táblázat mutatja, valóban ez a helyzet. Nem állítható tehát az, hogy a token-to-token biomechanikai változatosság egyértelműen nagyobb vagy kisebb lenne, mint a kontextusok közötti (vö. Flege 1989 és Manuel 1990), ez ugyanis a kontextus függvényében változik. Az adatok szerint a változatosság szerint a kontextusok sorrendje a következő, a beszéd mindkét vetületében: biomechanikai változatosság neutrális helyzetben > koartikulációs eredetű változatosság > biomechanikai változatosság koartikuláló helyzetben. Azt is megfigyelhetjük, hogy az összes alcsoport között is a legnagyobb és legkisebb varianciát is a biomechanikai változatosságot számszerűsítő adatok mutatták: előbbit az akusztikumban a szimmetrikus/nem koartikuláló /u/-k (16,05±13,54%), utóbbit pedig az artikulációban aszimmetrikus/koartikuláló /i/-k (6,65±2,89%) helyzetben találtuk.