Az F2-értékek (10. ábra) statisztikai elemzése a hangsúly és a magánhangzó-minőség interakciós hatását mutatta (F(1, 30) = 15,47, p < 0,01), ami annak köszönhető, hogy a hangsúly a két magánhangzóban ellentétes hatást váltott ki. Ez a hatás ráadásul a magánhangzók minőségének függvényében a mértékét tekintve is eltért: az /u/ esetében kisebb volt, mint az /i/ esetében. Abból kiindulva, hogy az /u/ esetében a V-V koartikuláció hatására előrébb tolódást, palatalizációt (pozitív értékeket) várunk, az /i/-ben pedig hátrébb tolódást, depalatalizálódást (negatív értékeket), nem meglepő az, hogy hatása van a magánhangzó-minőségnek az adatokra, és ez interakcióban áll a hangsúly hatásával. A hangsúlyhelyzet mint kondíció függvényében látható eltérések mértékében látható különbségeket azonban nem magyarázzák a magánhangzók ejtési sajátosságai.

 

Az /i/ koartikuláló és nem koartikuláló helyzetű megvalósulásainak távolsága ezzel szemben szignifikánsan eltért a kétféle hangsúlykondícióban (azaz a hangsúly változó mentén, tehát a hangslyos és hangsúlytalan szótagokban) (p < 0,05). Azt találtuk, hogy ez a különbség a dallamhangsúlyos pozíciókban átlagosan 207(±376) Hz volt, a hangsúlytalan helyzetekben ugyanakkor –230(±151) Hz. Az adatok abszolútértéke megmutatja, hogy a koartikuláló és neutrális magánhangzók eltérő mértékben változtak meg minőségükben a hangsúly hatására, ugyanis a hangsúlytalan helyzetekben nagyobb minőségbeli különbséget/távolságot regisztráltunk, mint a hangsúlyosakban. Az értékek előjele azonban azt is felfedi, hogy ennél többről van szó. Míg a hangsúlytalan /i/-k esetében valóban centralizációt találni (erre utal a különbség negatív előjele a fentebb idézett távolságadatokban) (F2/ˈihi/ = 2365±441 Hz vs. F2/ˈuhi/ = 2101±388 Hz), addig a hangsúlytalan helyzetekben, ahol a különbség előjele pozitív, a koartikuláló helyzetben álló, /u#ˈhi/ kontextusú /i/-k (2406±281 Hz) valójában periferikusabbak, még előrébb képzettek – hiperartikuláltabbak, túlartikuláltabbak – voltak akusztikailag, mint a neutrális helyzetben, /i#ˈhi/ kontextusban (2206±424 Hz) állók. Valójában ez az oka annak is, hogy az /i/-ben az /u/-nál nagyobb különbséget találtunk a két hangsúlykondícióban. A hangsúlytalan helyzetekben egyébként megközelítőleg azonos mértékű volt a két magánhangzóban detektálható centralizáció mértéke.

A nyelv vízszintes kitéréséből számolt artikulációs távolságokat mutatja a 11. ábra. Ezekben az adatokban a pozitív értékek a nyelv előrébb mozdulására, azaz centralizációra utalnak az /u/ esetében a V-V koartikuláció alatt (/ihu/ vs. /uhu/), míg az /i/ esetében a centralizációt, azaz a nyelv hátrébb mozdulását a negatív értékek jelzik (pl. /uhi/ vs. /ihi/). Az adatokban éppen ezt találtuk: pozitív értékeket az /u/ és negatív értékeket az /i/ esetében, tehát a V-V koartikuláció várt irányú, centralizáló hatásait. A statisztikai elemzés ismét a hangsúly és a magánhangzó-minőség interakciós hatását fedte fel (F(1, 36) = 7,35, p < 0,05), ami abból származik, hogy a várt koartikulációs centralizációs hatás számszerűen (előjelében) és térileg (palatalizáció vs. depalatalizálódás) is ellentétes irányú volt a két magánhangzóban, továbbá abból is, hogy a hangsúly hatása eltérően jelentkezett ezekben. A hangsúlyos helyzetekben azt láttuk, hogy a nyelvtest vízszintes helyzete hasonló mértékben tért el a koartikuláló és nem koartikuláló magánhangzók között az /i/-ben és /u/-ban (távolság/i#ˈhu/−/u#ˈhu/ = 2,22±2,05 mm; távolság/u#ˈhi/−/i#ˈhi/ = −2,49±1,88 mm), a hangsúlytalan helyzetekben azonban az /u/ nagyobb különbségeket mutatott (távolság/ˈihu/−/ˈuhu/ = 5,08±3,25 mm), mint az /i/ (távolság/ˈuhi/−/ˈihi/ = −3,47±1,45 mm). Azzal szemben, amit az akusztikai adatokban találtunk, az artikulációs adatok azt mutatták, hogy nem az /i/, hanem az /u/ tér el jobban a hangsúlykondíciók között, az artikulációs adatok szerint tehát a hangsúly hatása az /u/-ra nézve nagyobb. Itt ez azzal járt együtt, hogy bár a hangsúlyos szótagban mindkét magánhangzó azonos mértékben centralizálódott a koartikuláció hatására, a hangsúlytalan szótagokban az /u/ palatalizáltabbá vált, mint amennyire az /i/ depalatalizálódott.