A kétnyelvű mentális lexikonnal kapcsolatos kutatásokból tudjuk (lásd 2. fejezet), hogy a kezdő nyelvtanulók először az idegen szó jelentését sajátítják el, és sokszor előbb tudják azt anyanyelvükön megnevezni, mint magát a fogalmat felismerni (Kroll & Curley, 1988; Chen & Leung, 1989). Ezért fordulhat elő, hogy a nyelvtanulás korai szakaszában az egyes szavak idegen nyelvről anyanyelvre történő fordítása (pl. friendly – barátságos) számottevően könnyebb, mint fordítva (barátságos – friendly). Fordított esetben ugyanis a számokért fordítás sokrétű produktív tudást feltételez: nemcsak a szót magát, de a helyes alakot is elő kell hívni. Ennek ellenére sok nyelvtanár a tanulás elejétől kezdve előszeretettel kéri számon a szavak tudását magyarról idegen nyelvre fordításon keresztül. Nem azt mondom, hogy ez tiltott, de érdemes vele óvatosan bánni és mértékkel, esetleg más feladattípusokkal kiegészítve használni (pl. szópárosítás). Haladóbb tanulók esetében szintén problematikus lehet a túlzott fordításhasználat az osztálytermi tesztelésben. Egyrészt előfordulhat, hogy bár a nyelvhasználók pontosan értik egy-egy nehezebb szó vagy kifejezés jelentését, mégis nehézséget jelent számukra idegen nyelvről anyanyelvre fordítani (lásd 2. fejezet, fogalomközvetítő modell, Potter et al., 1984), mert lazább az összeköttetés a fogalom és a fordítás között. Egész mondatok vagy szövegek fordítása, vagyis az integrált tesztelés csak akkor ajánlott, ha ez az oktatás szerves részét képezi (ilyen a fordító- és tolmácsképzés).