A fejezet a szókincs osztálytermi teszteléséről és értékeléséről szólt. Igyekeztem bemutatni, hogy miért fontos a szavak tudásának számonkérése: ezek a visszajelzés, visszahatás, motiváció, önszabályozás, valamint az ismétlés és újrahasznosítás. A következő részben a lexikai tesztelési módszerekről esett szó, vagyis hogy milyen szempontok alapján érdemes önmagukban vagy integráltan, illetve receptíven vagy produktívan számonkérni a szavakat és kifejezéseket. Kutatásokból tudjuk, hogy a tanítási és számonkérési módszerek szoros összefüggésben állnak egymással, vagyis amit és ahogy tanítottunk, úgy érdemes tesztelnünk. A befogadó, receptív tudást nem érdemes produktív feladatokkal tesztelni (pont ezért nem kell beletenni a dolgozatba a legnehezebb szavakat, hacsak nem pluszpontokért), fordítva pedig nem túl motiváló. A szakaszos ismétlés és a megfelelő feladattípusok tudatos és változatos használata a tanulásra és a tanításra is egyaránt jó hatással lehet, növelve a nyelvtanulók motivációját. A következetes és fair módon történő számonkérés segíthet a diákokkal megértetni a lexikai tesztelés valódi célját: a sikeres, hosszú távú szótanulást. Ennek támogatására szolgál a fejezet végén említett feladatalapú nyelvi értékelés, amely egyre inkább szerepet játszhat a valódi nyelvhasználat mérésében és a kommunikatív és egyéb nyelvi kompetenciák hosszú távú fejlesztésében.